Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

ső gyarlósága az, hogy a' iiagyrészitií ön­maga által alkotóit balsorssal nem képes, diadalmasan megviui, nem képes kiállani, a' legerősebb szenvedő érzelmek és indu­latok' nagy súlyát, hanem mint gyöngébb a' természet' ellenében, összeroskad alat­tok. — 'S épen itt rejtezik a' legmélyebb tragikai titok, azaz mi Leart annyira em­berivé teszi ; ez az, mi a' gyarló (de nem JjűnösjL. embei'l iszonyúan sújtó balsorsa, rendkívüli szenvedése és bukása iránt a* legmélyebb szánakozó részvétet gerjeszti t bennünk, mit még inkább nevel Shakes­pearenefc ama' getiialis bánásmódja, mi­szerint ő Learban a' sir' szélin álló 's tisz­teletre méltó, 's mégis megalázott öreg embert, a' végnapjaira nyugalmat 'a gyön­géd gyermeki ápolást kereső, s' e' helyeit vesztet találó agg atyát, és a' sokaság ál­tal legb'olilogabbnak képzelt királyt, mint a' nyomor és szenvedés' szolgáját, mint sziv- és lélekben szegény koldust, áliíija • élőnkbe. — Mit mondjak azon óriási szen­vedésről, mellynek az üreg Lear alája van vetve, 's melly belőle vulkánkint rohan elő. Lear egy személyben többet szenved mint Prometbensz és Laokoón; — egyik

Next

/
Oldalképek
Tartalom