Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

TÁRCÁK, JEGYZETEK

ünnepének ihlető sugaraitól érzem áthatva, 's most még buzgóbb áhítattal iroin felőle e' Borokat, jól tudván azt, hogy ki Shakespeare' müveiről csak meglehetős ítélettel, 's lelkesült érzelemmel szól, többet tesz, mintha,valami középszerű drámával járulna a'Musák' oltárához. — Nem czélom itt ezen fönséges dráma' történetének részleteit hosszasan előadni, egyedül azon alappontot jelclendem ki, melly körül az egész forogni látszik, 's a' szebbnél szebb, iiagynbbnál nagyobb részek közöl csak egy kettőt fogok példányul kiemelni. A' vezéreszme, melly az egész drámán összetartó, egyesítő kapocskiut tűnik fül : az atyai szeretet 's a' gyermeki hálátlanság közt óriási alakban mutatkozó emberi gyarlóság. És Shakespeare e' roppant eszmét iiutuuiiatlan nagyszerűség-. gel, 's n' legmagasabb tiagikni erővel tcsíesiíé meg színmüvében. Lear király Öreg Bajijaira nyugalmat kercsőleg , országát leányainak adja át, 's egyedül személye és kíséretének rangjához illó kitartását kívánja tőlük; de a' kél szívtelen harpya, egészen kivetkőzve az emberi és gyermekikölelcsség-érzelből, apjuk' csekély kiváuatát