Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

TÁRCÁK, JEGYZETEK

megfeleljen. Mert csalt valljuk meg. nem egészen igaztalan a' Daguerréotyp lelkes írójának azon állítása, miszerint a" magyarnak színészete nincs ; igen ám! mert sJinpadunkon minden egyéb idegen nemzet életét, viszonyait, lelkületét sokkol gyakrabban látjuk visszatükrözve, mint saját magunkéit ; és innét az, hogy színészetünk. eredeti sajátságos typtisú irányban nem fejlődhetvén, korcs bélyeget visel magán; innét az, hogy a" magyar közönség idegen müvekkel elözönlőit színházunkban, nem találhatja magát egészen otthonosan, 'sa" csak legkisebb részben nemzeti művészet iránt olly csekély részvéttel viseltetik. Ezen nagy bajon pedig leginkább azáltal lehetne segíteni, ha az eredeti drámák gyakrabban adatnának mint eddigelé, "s ha az igazgatóság, kedvező föltélelek következtében, minél több uj eredetidrámával gazdagítaná a' repertóriumot. Egyedül igy virágozhatik föl a" valódi magyar szinészet, és színházunk egyedül igy visellietendi méltó joggal "s önérzetes büszkeséggel a" nemzeti ezimert. Különösen a" mult évben adott eredeti drámák száma, aránylag az idegenekhez, botránkoztatásig csekély, "s e" kis számot is majdnem egyedül Szigligeti, a* szinházi titoknok darabjai egészítek ki. Mi azonban bizodalommal reméljük, hogy az uj igazgató nem csak c* nagyfontosságú ügyben, de más tekintetben is, hathatós lépéseket teend az intézet javára . emelésére. Adja isten, hogy így legyen ! és mi legtisztább részvétlel fogjuk üdvös intézkedéseit, méltánylaui *). — Mikint lehelne sz annyira szükséges. és sürgetős szinészeti iskolát, a" nemesség isméti adóztatása nélkül, "s minél czélszerübben megalapítani, arról majd máskor szólandunk. *) Fentebb azt monda az érlekezü, hogy a' nemzet tán egy szebb jövő reményében vctle át a' külvárosi színházai; ezen szebb jő* ó' reménye nem magános sejtelem, ez kimondott tény, mellynek igazolásául Deák Kerencz ÍS40ki követjelentésének következő szavait idézzük: „Hiszsrük azt, hogy idővel a' nemzetiség kifejlődése 's Pest városának buzgósága nem fogják tűrni, hogy a| magyar szinház az idegen német mellett, a' magyar haza fővárosában mintegy zsellérkedjék ; 's a' város mint hatóság 's a' magyar nemzet hatalmas tagja, nem fogja mindig önkebelében az idegent a'nem> et fotelt pártolni. Az erötclés e' részben káros és igazságtalan volna, mert Test városának tulajdona fcnálló színházára nézve sérthetetlen; de ha önérzescik nyelv és nemzetiség iránti