Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

TÁRCÁK, JEGYZETEK

fárasztják, eltévesztik, vagy divatosan szólva „echaufférozzákj'sembarasba* hozzák figyelemmel kisérö, véges emberi elménket? — Bizony mondom a" legtöbb komoly franczia dráma

1 belső szerkezetében nines könnyen, tisztán felfogható egyszerűség, nincs szép, Öszhangzatos e gység. Raphaeli, dürreri, rnbensi történelképek helyett, áz ujabbkor! gyönge, jellemleien fesztészet által mázolt, almanach) képek— uj évi bileltek — *s holmi játszó -és visite-kártyákból összerakott hitvány quodlibetekre emlékeztetnek bennünket. Egy egy franczia színműből sokszor kitelnék 9-10 mis egyszerű dráma, ha t. i. képtelen ír .'séiket használni lehetne anyagúi. Szóval, a" magyar ember a" legtöbb franczia dráma* belső szerkezetére jó lélekkel kiálthatná: higye a*kurta 1 — ! *s jó tanács* fejében mondhatná: ne mindig apróra, néha hasábra isi — Tapasztalhatjuk, hogy Shakespeare, Calderón, Göthe* színmüveiben bizonyos meghatározott vezéreszme vagy indulat, mint például gyermeki hálátlansággal, ellentétezett atyai, emberi gyarlóság , szerelemféltés, hősi önfeláldozás, nemes boszú, a" lángésznek vagy a*