Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

TÁRCÁK, JEGYZETEK

Ataljábaii a' komoly franczia drámák" leg­több emberei, a' mennyiben mi»dnyljan""olly dolgokról beszelnek, miket csak lelkes ál­Iat* ajkairól lehet hallani, hasonlítanak némi­leg a* valódi, különösen a* mostani francziák* egy formára szabályozott eletének embereihez, szerzőik" egyidomu képeihez, 's a" színpad" kö­rében leginkább egymáshoz, de azért "s épen ezért tartalmas, sajátos, élesen megkülönböz­tetett, eredeti jellemeknek koránsera nevezhe­tők. Ha franczia drámát látok, legtöbbször egy csinos külsejű bűvös kertben -képzelem magamat, hol a" kirívó színek" eleven bizarrsá­ga, egyelőre meglepi, 's eltéveszti a" szemet, de ha közelebbről tekintjük a" jellemvirágokat, azt kénytelenittetünk észrevenni, hogy azok nagyon simplák, illatnélküliek, majd mind fá­rasztó egyformák, sokszor mérges természe­tűek, "s igen hamar elvirágzók. Tekintsd az összehalmozott cselekvények' tömérdekét, *s előtted áll a' régi világ' kimenetel nélküli la­byrinthje, mcllyben majd mindig találkozunk egy-egy minotaurusi szörnyeteggel. — Igaz ugyan, hogy valamint a' jól rendezett kertben-

Next

/
Oldalképek
Tartalom