Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

TÁRCÁK, JEGYZETEK

Ataljábaii a' komoly franczia drámák" legtöbb emberei, a' mennyiben mi»dnyljan""olly dolgokról beszelnek, miket csak lelkes álIat* ajkairól lehet hallani, hasonlítanak némileg a* valódi, különösen a* mostani francziák* egy formára szabályozott eletének embereihez, szerzőik" egyidomu képeihez, 's a" színpad" körében leginkább egymáshoz, de azért "s épen ezért tartalmas, sajátos, élesen megkülönböztetett, eredeti jellemeknek koránsera nevezhetők. Ha franczia drámát látok, legtöbbször egy csinos külsejű bűvös kertben -képzelem magamat, hol a" kirívó színek" eleven bizarrsága, egyelőre meglepi, 's eltéveszti a" szemet, de ha közelebbről tekintjük a" jellemvirágokat, azt kénytelenittetünk észrevenni, hogy azok nagyon simplák, illatnélküliek, majd mind fárasztó egyformák, sokszor mérges természetűek, "s igen hamar elvirágzók. Tekintsd az összehalmozott cselekvények' tömérdekét, *s előtted áll a' régi világ' kimenetel nélküli labyrinthje, mcllyben majd mindig találkozunk egy-egy minotaurusi szörnyeteggel. — Igaz ugyan, hogy valamint a' jól rendezett kertben-