Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

IX. A bérletek, beléptrdijak fölemelése. A leghitelesebb kútfőből tudom , miszerint húsvét után színházunkban a bérleteket, beléptidijakat fel fogják emelni. Ezen nevezetes változásra nézve egyedül a közönség irányában akarok néhány figyelmeztető szét elmondani. Miután a nemzeti szinház igazgatósága , hódolva a közönség kivánatának, mind a dráma-, mind az operához, mind a népszínművekhez a legjelesebb magyar művészeket minden áron s tetemes áldozatokkal megszerezni buzgólkodott , s jövőre még többet és magasabb müólvckct szándékozik a közönségnek nyújtani , a nemzet állal megajánlott segélypénz pedig koránsein elégséges illy sokoldalú , s most már lehelő tökéletesen kiegészített, nagyszerű művészeti intézet fenlarlására : — meg vagyok győződve, miként a nemzeti színháznak magyar s igy nagylelkű közönsége, tekintve a mondott körülményeket, és buzgón óhajtva ezen nagyfontosságú nemzeti ügy minélinkábbi virágoztatását, bizonyára kellően tndandja méltányolni az igazgatóság ezen okszerű s józan számításon alapuló inlézkedését , annyival is inkább, mert itt a kölcsönös viszonyosságol is tekintetbe kell venni , a mennyiben most már a nemzeti szinház sokkal több élvet és kényelmet ad a közönségnek, mint azelőtt csak egy évvel is adott , és igy a közönség is aránylag valamivel többet fizethet , a " nélkül , hogy ezáltal vesztesége volna ; mert a jó csakugyan többet érarosznál, a jobb a jónál; sőt ezen belépti—dij— fölemelésben, miután ez a művészet javításának, az élvek szaporításának természetes következése, a közönségre nézve valódi nyereség, nagy szellemi haszon rejtezik. Különben is olly csekély különbség lesz a mostani és a fölemelt dijak közt, hogy ezen egy-két krajezárnyi különbségtől, bizony egy valódi möbarát, egy valódi hazafi és honleány sem fog fázni, visszaijedni. Ki a dolgok jelen állásában e csekély áldozattól is vonakodnék, az nem barátja mindinkább emelkedő színházunk jólétének, az szűkkeblű, méltánytalan , s nem bir, vagy nem akar felülemelkedni saját önérdekének parányi körén. — Ha e dologban egyéb körülmény nem forogna is fen, mint az, hogy nemzeti színházunk eddigi bérlete, belépti-dija aránylag a külföldi nagyobb színházakéhoz, igen csekély, söt gyönge vidéki színházaink belépti-dijaival a legnagyobb aránytalanságban áll: már magában ez is elégséges ok volna a dijfelszöktetésre; a fönebb érintett okok és