Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)
NEMZETI SZÍNHÁZ
mit egy alárendelt hivatalú, fizetéses színházigazgatónak tennie és teljesítenie köllene. Ráday a legjobb főigazgató, a legderekabb főfelügyelő, a mit csak képzelni lehet. De ugyancsak fenérínlelt állása-, s foglalkozásainál fogva, mikép kívánhatnék azt tőle, hogy a színházigazgató minden nagyobb és apróságosabb tisztét teljesítse ; hogy például az előadás végett benyújtott színműveket egy maga — minden választmány segélye nélkül -*• elolvassa, megbírálja; hogy például az előadandó darabokat ö válassza meg, a szerepeket 5 ossza ki, próbákon mindig jelen legyen, s az előadásokat ne csak gépileg, mechaníce rendezze, hanem azokra irányadó, tanító befolyással is legyen, a hibákat művészeti szabályok szerint kijelölje, útbaigazítsa. Már pedig én azt tartom, hogy mindez az aligazgató hivatalkörébe tartoznék, és hogy ez a jól rendezett európai színházaknál ugy is van: a művelt külföld színművészeiének jelen állása is hizonyitólag szól mellettem. •— Hogy ezen aligazgatói hivatalt színészre bízni nem lehet: nagyon természetes. Azt maguk a szinészek is — kivált mint nem mindennapi emberismerők, és psychoíogok — könnyen átláthatják. — Alert először is színésznek szinész előtt, nem lehet olly tekintélye, mint egy idegen előtt, kivel nincs közelebbi viszonyban, érintkezésben. Továbbá, a színművész — ha ugyan valódilag megérdemli e dicső nevet — annyira el van foglalva a maga művészetével, hogy neki a tömérdek bajjal s idövesztegetéssel járó szini-igazgatásra legkisebb ideje sincs ; ha pedig a szinész nem művész, és mégis igazgató akar lenni : — akkor jobb lelt volna neki vakon születnie. — Mindezek következtében — a mennyiben több alapos okot hoztam fel, — hiszem, és meg vagyok győződve a felől, miszerint Ráday gróf azalatt, míg az országgyűlésen Pesttől távol lesz, meghagyván az ügyvivői, rendezői és titkári hivatalokat, mindenesetre fog helyetteséül aligazgatót kinevezni, — valamint a felöl is meg vagyok győződve, hogy olly értelmes férfiú, mint Ráday gróf, ezt már hamarább is átgondolta, mint én, s az én gyönge felszólalásom nélkül is hihetőleg létesítette volna. II. Pályamüvek jutalmazása. — Ez igen fontos dolog á nemzeti színházra nézve. — Miután a magyar akadémia megszüntette a drámai pályáztatást, előállt a nemzeti szinház, s igen kecsegtető jutalmakat tüze ki a legjobb népszínműre, vígjáték- és drámára. Az első 50, a második 60, a harmadik 100 arany dijért pályázott. S mi lett belőle? — 1*3
