Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

tatlanságot, mellyekkeî ezen BT, Egressyt, Lendvayt, Fáncsyt, Lendvnynét, Laborfalvi Rózát, s a társaság; tobb jeles egyéneit illeti, csak az egyetlen Komlóssy Idát hozom fel, ki leginkább ki vnn tévő gyalázkodó faggnlásuiimk. Szegény Komlóssy , Ida I ö , miután a vidéken mindenütt nagy tetszéssel mfiködölt, a nemz. szinház igazgotósága állal, intézetünk szerződött tagjává avattatok. Itt ö kezdetben nem igen nagy hatással játszott, mert bár tehetségét mindenki elismeré, de természetlen, éneklő, vidéki hamis modorával senki nem tudott megbarátkozni*, később azonban több magános, s nyilvános birálók figyelmeztetésére is, átlátva hibáját, lassankint hagyogatni kezdé a visszás hanghordozást, és végre e tekintetben annyira javult, hogy a szerepét mindig igen jól tudó, helyesen felfogó, fiatal színésznő érzelemdús, szabatos játékán, most már alig lehet csak nyomát is észrevenni az érintett hibának ; minélfogva Komlóssy Ida javult játékát, mindinkább) haladását, a közönség legnagyobb örömmel szemléli. Mindazáltal az Életképek birálója, K. I. irányában, még most is a régi nótát fújja, most is desperál jövője felett, 8 igazi káplános modorban szidja, mocskolja az ép olly gyöngéd érzelmű, mint nagy szorgalmú és tehetségű színésznőt. Fölötte csalatkozik ezen or,, ha azt hiszi, hogy a közönség egyetért méltatlan, gyöngédtelén bírálatival ; én igen jól tudora,' miként a közönségben legkisebb rokonszenvet sem gerjesztettek , sőt rosz érzést, indignatiót szültek azok. De még inkább csalatkozik, ha azt hiszi, hogy az által, a magyar szini ügynek legkevésbbé is hasznára van, s színészeinkre legkevésbbé is javitólag hat. Mert a helybeli ember, kinek alkalma van a színházban ellenkezőről meggyőződnie, nem hisz bírálatának, és a vidéki ember, olvasva az Életképek szini kritikáját, vájjon nem azt fogja-e képzelni, miként