Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

— NEMZETI SZÍNHÁZ. * FÁXCSY LAJOSNAK, Felelet a színházi visszaélések dolgában. Fáncsy L. ur, a nemzeti színház egyik rendezője, azaz, engedelmet kérek, — a nemz. színház igazgatósági ügyvivője, vagy micsoda!! feledve'azt, hogy a nemzeti színház melletti fogadatlan prokátoroskodásaért már Kossuth Lajos, Dobrossy és Vahot Imrétől ezelőtt ugyancsak megkapta a magáét, jelenleg, midőn a szinház kormányzatának titkos gépezetét a sötétben ismét ő kezeli, — csakhogy mostani kényelmes állását biztosítsa , s az országos főfelügyelő és társai előtt, fejére a matyrság töviskoronáját tehesse: a legnagyobb vakmerőséggel s példátlan elbizotteággal bátorkodik kikelni e lap szerkesztője ellen— természetes, a Honderű hasábjain, hol akárkinek s akármiért is nyitva álla sorompó én ellenem , kivált ha a hazug rágalmazás fegyverét irányozza felém, a honderűi fövény dicső bajnoka. De nézze csak a viadalkedvelő olvasó , milly könnyű a nyeregből kilökni, küzd fövényre teríteni, s kezéből kicsavart saját rosz fegyverével megfenyíteni, az iUy szalmasarkantyús vitézeket ! v "'* '.' jVem kell hosszasan elmondanom , mi ada okot arra, hogy Fáncsy olly durva bangón keljen ki ellenem. Mielőtt mult vásár alkalmával az „Eljegyzés" czimü vígjátékot adták volna , a darab szerzője Degré Alajos, levert s szomorú kedéllyel panaszlá nekem , milly méltatlanság az : hogy. Szigligetitől vásárkor négy előadás van, s az ö uj müvét egyszer .sem adják. Később, mintán, egyedül a hírlapi felszólalások következtében, az emiitett vígjáték már a vásári játékrendbe volt kijelölve, Degré ismét panaszolva emlité, hôgy Fáncsy .feltételül tüze elébe azt, miszerint darabját csak ngy adhatják, ha negyedrész helyett százlóli kamattal megelégszik. Én sajnáltam Degrét, és boszankodtam arra, ki illy erkölcsi kényszerítést használt ellenében , mért jól tudtam , hogy ez nem igazság, kivált mintán Szigligeti a Rab után, szinte vásárkor, már két jövedelmi részt kapott. És ezen visszaélést lapomban undoksággal bélyegzém. Ezt illy részletesen csak azért említem, mert Degré Fáncsynak azt nyiívánitá, hogy ő darabjára nézve F. minden.intézkedésében megnyugszik. — De vájjon miért mondtam én azt, hogy Szigligeti vásárkor háromszor kapott a Rab után jövedelmi részt? Jfagy okom volt rá. Figyelmet kérek. — Fáncsy, mintán ől levélben barátilag figyelmeztetem arra. bogy a Rabbal visszaélések történnek, s ez a színházra nézve káros lesz, eljött hozzám, és mi igen sokat beszélgettünk i szinház ügyeiről. Ekkor monda ő nekem azt, mit olly igen nagy erősségül hoz fel a Honderűben, hogy Szigligeti előleges egyezkedés következtében vásár vasárnapján jövedelmi részt nem, de csak procentet fog kapni. De én ebben megvallom kétkedem ; mert igy okoskodtam: be Szigligeti a vásár előhetében hétfőn és szerdán, — midőn már igen nagy vidéki közönsége van a színháznak, « Rab után részt kapott, hát ugyan szinte vásár alkalmával harmadszor is miért ne kapna részt, kivált mintán Fáncsynak jutalorojátékúl adá darabját? — És ezen