Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

ki a' szeméből kiugrasztott vastag gerendával olly jókor agyonüté magát. , Tekintetbe vévén Fáncsy' journalisták ellen intézett iratait, 's különösen a' fen specifikált cziineket, igazán mondhatjuk, hogy a' színi ügy* legtisztább kebelii barátit, még ki sem sérté meg annyira, mint Ő. De ezen botlása, 's dicsőség nélküli polemizálása, annyiból mégis menthető, mert ennek nem egyedül ö az oka. Tapogatózzunk csak kissé fülebb, magasabban. Ha színházunk szigorú igazgatóval bir, színészeink sohasem álltak volna szembe a' journalistákkal, 's ezeknek sem lenue okuk minduntalan papolni a' hibák ellen. Különösen Fáucsyt az egykori igazgatóság kényezteté el, különben nem tévedt volna azon balulra, hogy ellenünk olly criminaliter nyilatkozzék. Ö mint rendező, kis idővel ezelőtt, úgyszólván teljes igazgatói hatalmat gyakorolván, igen megszokta az. uralkodást, 's azon arrogantiát, hogy egyedül az ő szavait vegyük hiteleseknek. Az uralkodás' megszokása pedig könnyen természetévé válik az embernek. 'S e' szerint nem lehet csodáiul, hogy F. ur irodalmi pályánkat összezavará \s leveszte a' s/inpaddal, 's rajta száradván a

1 rendezői káprázat, még most is azt hiszi, miszerint mi, elbízott, kaján, gyilkos journalisták az ő kényurias hatalma alá vagyunk vettetve, *s bennünket mint statisiákat mindenre, még a' magyar szini ügy' elülésére is használhat. De nem addig van az! —• szokták mondani. Vannak még emberek, kik az igazat kimerik mondani, 's harczolnak a'jogtalanság ellen, bár milly roszúl essék is az érdekletteknek. — Én mindig szánakozva mosolygok, valahányszor a' pulyák' seregétől illy szavakat hallok : ne szerezz magadnak annyi ellenséget! — Mi nem szerzünk , ök szereznek minket, és ki az az annyi, és miféle bélyegzett had ? és ha még annyi lenne is ! — uem gondolunk vele. Legyen ellenségünk, kinek nincs hiutlan lelke és szive tűrni az igazat.. Ezért, hála isten! talán csak nem jutunk még llobinson' szigeti állapotjára; 's ha úgy volna is-, megmarad legjobb barátunk , a' kötelesség-teljesítés, 's F. ur által annyira gúnyolt ig aztágizeret etünk' gyakorlatának nyugodt, tiszta önérzete, melly hűbb valamennyi kétszínű, önzésből rettegő, önzésből vakmerő álbarátnál. Adja isten, hogy F. ur soha ne tartozzék ezek' sorába. —De végezzük.