Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)
NEMZETI SZÍNHÁZ
egynémellyike is, komolyára szóljon e' nemzeti érdekhöz; 's mivel különösen az igaznak és méltányosságnak hő tisztelete is sürgetőleg kívánja, hogy ama nagy és veszedelmes tábor' ellenénen, ne csak mindig 's egyedül a' vezér forgassa a' való' fegyverét, hanem az ügy' szentsége , 's Bajza-mint igazgató* 's irónak kellő érdemé, józan értelmisége, 's fedhellen tisztasága más, netalán véknyabb vértezető, de jó hitök - Önerejőkben bizakodó bajvívók által is ígazoltassék; —- ugyanazért jog, -czél- és korszerűnek tartom röpiratom' minél előbbi közlését, jó eleve megemlítvén azt > miszerint eszméimet részint azért is nyilvánítom, mivel ez állal fejtegetve, taglalva, 's így terjesztve látom Bajzának a' pesti magyar színházról irt Szózatát, mellynek úgyszólván csak változatos ismertetését, 's viszhangját foglalja magában az én ki* sebb Szózatom. Mire nézve már csak az okbul is, mert gyakran félreismert nagy reformátorunk, Széchenyi gróf, a' mull országgyűlés alatt ismét népkegybe *s igen nagy-divatba jött, ujolag és később is reá hivatkozom, azt mondván egykor a' mindig -uj gon* dolatokat kutató emberek' elnémitására : ,Némellyeket százszor is kell ismételni, miglen a' sokaságot valamire bírni lehet. 'S így engedelmet kérek V t. b.« Különben jelenleg, midőn szinészeti ügyünk uj, 's ta-