Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

nált ; — a' melly kutyát meg akarnak Ölni, veszett nevét költik ; — Q mi journalittáink mind repertórium' ra mind előadásra nézve mindig a tökély' quintesscntiáját követelik; — a' mi csecsemő journalistáink' serege véres zsarnoki — némi játékszerül árra színészetünket (randolá használhatni ; — ő azon méltatlanság miatt szólalt fel, mellyel elhízott journalistáink könnyelmű serege, kajánságból vagy személyeink' (t. i. a' színészek) aryülöletéből, a' szegény színi ügyet hcszült ELÖ LS /• — F. ur azonban a' legfinomabb forlélylyal egyet fordítva a' dolgon, nem minden iró- és journalistára érti e' criminális vádat; ő különösen aj; Athenaeum' játék színi krónikájának, ezen aranylapoknak , általa is tisztelt 's lelkes iróit, minden szigorúságuk mellett is, kitételül tekinti 1 Na még illy következetlenséget, illy illusiora számított furcsa dolgot soha életemben nem láttam ! Gyönyörű kivétel az, bennünket először a' sáros mocsárba mártani, 's úgy akarni kihúzni abból ! — A' magyar sajtó csak kétfélekép halolt, legújabb időnkben, színi ügyünkre két öuállásu, de egyértelmű röpirat által 's különböző véleményekkel időszakilag journálaiukban. 'S itt a' mennyire én tudom : az Athenaeum' szerkesztői, Kossuth Lajos, Fáy András, Egressy Gábor, Nagy Ignácz, az a' harczias természetű Vachot Imre 's több álnevüek azok, kik látván a' részvényes társaság, 's később a' nemzet' színházának rosz állapotját, a' reformot hatalmasan sürgetek, 's részint még most is sürgetik; ellenkezőleg a' Hírnök „maradjunk

11 jelszavu íróival, a' Regélő Honművész véleményeivel, 's az ezekkel tartott egy két társalkodói lovaggal, kik kö' zöl Ny. és F. a' rendkívüli toldalékba igen furcsán szorultak ki És igy, kívülünk, általam elöl megnevezett journalistákon kivül, F' criminális vádjai, gyalázó czimei senki mást nem érhetnek, mert a' vele rokonértelmUeket illy csúf pellengérre nein teheti. Mi vagyunk tehát azon ügynek ártó, tökély-követelő, zsarnoki, méltatlan, kaján, elbízott, csecsemő journalisták, kik az általunk veszettnek költött magyar színi ügyet seregestül készültünk elölni. Azonban Fáncsy, mint az ellenkező had' utósó orebitája, közénkbe csap, és színi ügyünket, mint árva leányt hösileg felfogja, és saját keblén nem hagyja meggyilkolnil Nevezd őt, haza, színészetünk' szabaditójának, megváltó hősé* nek ! és mi gyilkos journalisták, vérszomjazó tőreinket, szégyentől piruló arczczal, 's boszutól reszkető kézzel dugjuk vissza hüvelyeikbe! — Igen, mi felad-