Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)
NEMZETI SZÍNHÁZ
Szóljunk hát valamit a' vándorszinétzi martyrságról, a' mint azt F. elmagyarázá, 's én értetni kívánom. — Én e' dologról irt czikkemben tizedrészét sem emelem ki azon túlságos és szerénytelen kérdéseknek, 's ama'hon- és nemzetbolgogitó erényeknek, mellyekkel ő vándorszínészeink' mindenek között legpassivusabb pályáját elhalraozá; Y ha az mind igaz volna, a' mennyit F. szerint tettek és szenvedéaek, magam lennék az első, ki őket hazánk' legnagyobb martyrainak nevezném. Czikkemben egyedül azt akarára megmutatni , hogy sem egykori sem mostani vándorszínészeink nem méltók a' martyr-név' viseletére, mert erre nincs érdemök; és hogy nyelvünk' müvelése' terjesztésébea 's megóvásában nem tettek többet, mint F. szerint, talán maga az egész nemzet ! 'S azt állitám, miként ez ügyben tudósaink , költőink , 's törvényhozóink többet eszközlének náloknál. Fölösleges volna itt, régi irodalmunk' egyes bajnokait, müveit, 's hatását hosszasan elősorolnom; 's mi aristocratiai rendünk' munkálatát illeti, erre nézve II-József korától nem kell több törvényt említenem, mintáz 1791: 16. 1792: 7. 1805 : 4. czikkelyeket, mellyek bizonyosan fonte— sabbak 's nagyobb hatást tőnek vándorszínészeink'művészet és grammaticáuk' törvényeivel nem egyező játékánál. — Azonban F. úr, érezve fenakadását, mint a' tökbe esett egér nem tud hova lenni, — csavarog, czifrázza a' mint lehet, 's részemről méltatlan ráfogásokat emleget. Alit mondjak mind erre? Én bizony nem fogom ide betűről betűre kiirni az ő Dobrosyval folytatott egész pőrét, martyrság elleni czikkemet, 's erre adott legújabb válaszát. Ki mind ezt figyelemmel olvasá, emlékezhetik, mellyikünk mit beszélt. Elég az hozzá, F. úr leginkább azt ügyekszik bebizonyítani, hogy ő semmit nem mondott, a' mivel én őt vádolom, hogy a' színészeket (kiknek szenvedéseit azonban érdemeikkel együtt a' lehető legnagyobb túlzással festé), nem nevezte martyroknak, hanem csak hasonlitá a' riïartyrok' szent ereklyéihez. 'S im most jelen kérdéses iratában önmagát czáfolja meg. mert ha a' poli tirai és vallásos .pályán fnd is, de a* literatorok közt nem ismer nagyobb martyrokat öregebb mar/yar színeszeinknél. 'S később egész praeceptori hangon kérdi tőlem , tuílom-e én, hogy az a' martyrság' meghatározása igen kényes dolog, 's nagyszerűsége csak a' szencedo' keble' minőségéhez mérethetik? Hát hogy ne tudnám , 's épen ezért nem nevezem vándorszínészeinket martyroknak. Én nem érzelgek, nem psychologizálok ; de loo
