Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

tak meg ; mellyeknek öszvegéből végre valóságos lan alakult, convent ionalis szabályok czime alatt. E' tanban az étiquette, az illedelmes, negédes, finom gyöngéd, módos, (modoros), a' galanteria, délicatesse, complaisanteria, udvariság 'sa't. megannyi külön szakaszokat képeznek, mellyek nem egyebek, minta' szépség eszméjének végetlen variatiói az életre alkalmazva, s a'gondolatok' és érzelmek' kifejezéseit saját formákkal irják körül, a' társalgás* minden viszonyaiban. Ezen tan a' műveltséggel az egész civilizált világra elterjedt. Ámde ezen tannak egy igen nagy bibéje van még, miről Sz, úr elfelejtkezett, t. i. hogy Caméléon természetű ; idő' és hely* alkotó és bontó kényének annyira alávetve, hogy a' mi ma itt szép volt, holnap amott nevetségessé, sőt épen rúttá válhatik. Ki ne ismerné az alignmlt rococojiak fényteljes korszakát ? Ki ne emlékeznék a' hajporra, a' czopfokra, a* chapeau-bas, és clauueokra, a'minuetre, 'sa't. szóval a'fesz, modor,és pedanteria' azon dicső korára, midőn Julius Caesar, és Shakspear' hősei hajporos fővel díszelegtek a' színpadokon ; midőn a' művészet, egyszerű köntösében disztelen volt, azért is inegparókásittatott. A' kor' és élet' gyarlóságainak minden művészetek között a' színészet lévén leghívebb typnsa : a' rococo korbeli színművészeti theoriák telvék a' szépnek ama czifra szabályaival ; 's a' Sz, úr által idézett elméleteknek, különösen Engel' mimikai eszmélkedéseinek épen szép' körüli tanításaik lettek időnkben legczopfosabbakká. És íme kezünkben van Sz. úr fogalmainak kulcsa a' színművészeti szépről. íme lássátok öt most, ki leczkét tart a' theoriák megválasztásáról , a' jónak rosz felfogásáról ; lássátok