Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

gány viszonyaimat kilesni, vagy lesetni ; mert az okos orvos nem gyógyíthat sükerrel különben. Ámde a' két rendszert t egyszerre , okosan és igazságosan teljességgel nem alkalmazhatjuk. E' módot csak a' tudatlan, vagy roszakaraíú szokta használni, ki személyeket, és nem dolgot vesz czélba, s ekként a'.leggonoszabb gazdálkodást viheti véghez. Egyikben például, kárhozatos hibákat, hanyagságot , kontárságot, hazai körülményekkel mentegethet és ápolhat: mig egy másiknak színpadi érdemeit a' művészetnek világ-egyetemi állásához méregetve eltörpttgetketi, behomályosithatja ; a' jelességen csak árnyékoldalakat keres ; mindig ijjeszt soha sem bátorít, szóval számtalan tilalmas eszközöket használhat a' serdülő, 's még önállástalan színészt s ekkép magát az intézetet is megölni, 's a* kevéssé avatott közönség közvéleményét gazul kezelni. S z eb „A* küzdelmek önérzete egyedüli jutalma, vigasztalása , és menedéke a'színésznek."— Boldog Isten! mintha magyar országban semmi elismerés nem jutna a' jobb színésznek ; mintha éheznie, és fáznia kellene !— Egr.G. És mintha a'mélyebb stúdiumoknak, a' müvitel' aetheribb pontjainak, a' lélek legművészibb nyilatkozványainak nagyobb része nem tűnnék nyomtalanul el közönségeinknél, (a' kivétel ritka mint a' fehér holló), a' nélkül, hogy elfogadásaikhoz idomult érzékekre találhatna! 's mintha külföldi elismerésekhez képest, minők ott csak illy magunkféle középszerű szellemkéknek is jutnak, az itthoni elismerés nem volna éhezésnek, és fázásnak mondható ! És mintha az élet alkonyának sötét távolából nem ama két szeretetre méltó hölgy terjengetné felénk csont és jégkarjait; És mintha