Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

sag !! — He mire is az ismeretien, talányos |hmti színház-ügyei a' magyar vidéki közönséggel Ismertetgetni, a' színész.-!' eszméjét terjeszteni, nepszenisiteni?— Mire dolgukat bolygatni, feszegetni, mik sokaknak épen igy vannak legjobban, mint most vannak, vagy eddig voltak. Üunaközynek e' szerint fogadatlan prókátor a' költő, liistorieos, philologus, stb, ha szakja béli dolgokról Ír. Szinház, mint küzintézet, köz ellenőrködés alatt áll «'s wig ahhoz, józanon, mindenki szólhat , addig az intézeti tag kötetes azzal, ki a' bajok' kútforrásait legjobban ismerheti, mik a' közönség' szemei elöl eltakarták. Azért, ha észrevételei, javaslatai a' színház' körén belül kihágásoknak „kicsa pongáso k na k"(? !) látszanának, kilép a' színész a' sajtó' mezejére, hol egyenlőség, és „igazság Ul a' trónuson", és ir, birál, elmélkedik, mert neki a' színészet szaktanulmánya egész kiterjedésében. Úgy látszik tehát,hogy Dunaközy úrnak ismeretei a' szinészeli literatura' mezején, hol csupán ö akar fogadott prókátor lenit i, igen Is csak a' dunaközig terjednek ; hallatlan fölségsértés levén előtte, hogy szinész birál meg szinigazgatásl dolgokat. Elég legyen erre egy élő példával szolgálnom D. úrnak: Egy porosz udvari szinész , ki egyszersmind jeles mütttdós, nem egy alkalommal czéloz Írásaiban nem kedvezöleg épen azon szinház' organicttmaira, mellynek lagja; neve: SeÁWtátr Lajat. Én pedig jelenleg a' pesti szinház' tagja nem vagyok , miről D. úr nem látszik értesítve lenni, bár levele Pesten költj?). Tehát a' „kicsapongó alárendezttt" urbánus czim sehogy sem illik rám. „Valljuk meg, mond D. úr, hogy nem igen szeretüuk tanulni járni a' színházba, hanem nemesen mulatni." Nem vallhatjuk meg, inert általában nem áll a' tétel. De tegyük, hogy áll. Akármi czélból szerelünk mi járni, mihelyt egyszer szeretü nk , már szentül van a' dolog, a' többit majd eligazítja lelkünkkel a' szinház. Épen abban áll a' színművészet' bűvös mestersége, hogy akaratunk nélkül is tanulunk élvezetében; s épeu e' csodás egybeolvadását a' gyönyörködtető szépnek az oktató igazzal, e' csodás egység' hátasát teszi ki e' két szó: szellemi elvezet, mit a' színészet ád A' nemzeti színház tehát nem a" nyit vánns mulatságok' rovatába tartozó dolog, hová I)unak3zy és a' Sürgöny szeretik sorozni : illyenre nem áldoz nemzet százezreket, mint niár százszor mon dato«. Kgr*»» «*»•«•• (Wge IiOrtlktïik.) Végszavam «' dráma' ellenségeihez. X' rokonszelieuiü Hadnay iirnafc pedig: viszszalelszö, hogy midőn a' nemzetiség-terjesztés', beszédszépités' képességeit egyedül a' színészetnek tulajdonítom a' művészetek kÜ/.oU. hogy mondom akk.ir, e szó «lait: színészei, csupán »• szavaló HMMCM ériem. Hál neuiszavalo színészet is van ? — Hihetőleg az énekló az 8 Miéit nem már egy úttal : h e g e d u s z I n é s z e t. doliszineszet, ágyúszínészet, ha r an gxzinészel, azaz fából csinált vas karika! Kzen ur azt is hiszi, hogy az operát kiküszöbölni annyi, mint színhazunk látogatóinak roppant tömegét visszaútasitani. Ha még mindig csak pénz lesz a' ín kérdés, úgy épen ne tartsunk operai > ,nrrt wimlen na<ry tömege melleit több pénzt rísz ki mint beboz. Tehát csak pénz? jobb is lesz mindenben csak a' reginél maradni : allatinutatás, aerobatía, stb. Ez lesz aztán majd a nemzethez méltó, iziésterjesztó színház ! Mikor szűnünk meg mar valahára azon egyetlenegy nyomorú argumentumon nyargalni, hogy az operát nagy közönsége miau kell pártolni!' Pártolni mélió-e mind nz, minek nagy közönsége van? Hány bún van oily an , nellynek az emberiségben, vagy a' nemzetben többsége van, de azért helyesen, jól van-e így a' dolog? Hogy a/ opera is szinte a' többség által balvanyoztatik, mivel általában inkább érzékiek vagyunk mint erkölcsiek, szentiil van-e ez igy? ez itt a' kérdés. *) 'S ha már az opera együtt pártolását annyira sürgeti Hadnay úr, kár vult egy gyakorlati tervet ehhez nem készitnie, mellyben megnyugtatá vala a' nemzetet, hogy e' vészes egyesülés állal nem lesznek