Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

csodálatos alak vonz és lelánczol, 's hogy ezen illegendő sajátságok nein minden fény 's nagyságból következtén jelennek meg. A' kábaság- és bölcseségnek, teleknagyság- es lörpeségnek, szeretet- 's gyűlöletnek, hiúság- 's való büszkeségnek ezen bizarr 's megfoghatatlan egyesülete ; ezen szerető, ki szenvedelmet mulat, 's kire még sem bizhatja senki szeretetét, ki mint nemes barát beszél és érez, ki kedvessége által,- mellyet magára ölthet 's a' nép' bálványa lehet, mihelyt akarja, ki bizonyos értelemben egész környezetén keresztül lát 's még is mindig a' megcsalatott; a' heterogen alkatrészek' ezen vegyülete, minővel az életben — kisebb mértékben — olly gyakran találkozunk, ezen különös ellenmondások, minőket többé kevesbbé majd minden embernél találunk ; szóval mind ezen összeség okozta, hogy ezen mű és character olly egyetemes szerencsét csinált. Mindenki úgy érzé, mintha hasonló érzelmeken eltében már ment volna keresztül. Ezért csinált ezen szerkezmény a' poesis' történetében is korszakot. Ez mind a' régi, mind a' jelen kornak egy szemmel vagy érzékkel többet adott: az emberiség olly mélyen és sokoldalúlag még soha sem fogatott fel ; annyira a' kétségbeesésig vigan és dévajon, 's lefelé az egyszerű gyermekhangokig tragicailag még soha az emberi szív' titkai ki nem táratuk. A' szellemvilág' borzalmai, a' paloták rejtett polilicaja, pórértelem, melancholia és tréfa soha ••Ily közel egymáshoz nem mutatkoztak. Hanem ez mar annyira a* legszélső pontján is áll a' lehetőségnek (Macbeth- és Learrel együtt) merész magasságában , hogy a' legkisebb átbillenés, csak egy vonalnylbár, szükségkép az ízetlenbe rántaná le. Eddig Tíeck. Ki egy drámai személy' lélekmozgalmaiban viszony és egyénszerü szükségességet követel, 's nevszerint Hamletet ezen szükségesség' elvével kiséri lépteiben, magánybeszédéról az imént mondottakkal egyet fog érteni : mennyiben t. i. Hamlet az egyén, ott, és azon körülmények köztt ünhazudtolás nélkül öngyilkosságra nem eszmélhet. — Azt sem tagadhatni szinte, hogy ügyes míivizsgalónk sok valószínűséggel fejti ki azon magánybeszéd' szavaiból azon értelmet és jelentést, melly egyedül lenne egyén-, hely-és viszonyszerű. De bár Tieck' szemeivel olvassuk is át c' magánybeszedet újra meg njra, soha sem fog az_juinden öngyilkossági czélzástól tökéletesen tisztának látszani; 's végtére is egy más gondolatra kell jönünk, ha a' nagy költő iránt elfogultak lenni nem akarunk ; arra 1.1 : hogy ezen hely, mint egy kedvencz eszmetöredék sokkal előbb készen volt mint maga a' mü, uiellybe iktatva áll, — 's minden terve nélkül ezen utóbbi rendeltetésének*), mit a' következő körülmény sok hihetőséggel igazolni látszik. Hamlet legrégibb kiadásában (1603.), [hol a' jelenetek máskép levén sorozva, a' költő' ideái nem a' később megállapított rendben mennek , melly körülményt Tieck a' nagy genius' emberibb oldalának, 'a az elsietett első dolgozat' elsietett nyoma fásának tulajdonit] ezen magánybeszédnek egészen magán álló alkata, t. i. a' gondolatoknak egészen más formája és menetele van mint jelenleg ; és csak a' későbbi kiadásokban találjuk azt a' tárgyhoz inkább módosultan 's visznnyultan ; azonban máig is megtartá előbbi önállóságának néuielly maradványait , mellyekhez számlálható ezen hely is: Key ismeretiéi hon , stellyaek koréból Nem tért zarándok » Issza még. holott hamlet már az előtt találkozott atyja' túlvilági árnyával; melly ellenmondás Hamlet' kétkedő lelkére rovatván Schlegel által, nem kielégítóleg igazoltatik. Löve' genialis Hamletje Goethe és Tieck' felfogásait látszik egyesíteni, bár o is úgy véli, hogy a' magány-beszédnek minden esetre öngyilkolási értelme van, s megvallja, mikép a' hely, müvitelében mindig némi idegen eletuvegyületként hat kedélyére. Kemble* Hamlelje (London, 1*17.) Tieck szerint egyoldalú volt, végig a' mélán sopánkodó, 's nemesen szenvedő fiú; kisebb- és nagyobbszerű helyeken bizonyos szavalói egyformasággal haladva el. Ennek épen ellentétele volt Kean mint Hamlet; nála ezen character ezer, mesterségesen kidolgozott, apró részekből vala szerkesztve ; éles hangsúlyozás, meglepő epigrammai fordulatok, idő és hanguiértékkeli szeszélyes bánás, 's ez úton némelly helyek' jelenlésének elváltozlatása stb. mondatik Hamletjéről. Tieck' nézetét a' magánybeszédról pártolni látszik eme' szavaiban : „Az egész annak megmutatására van irányozva, mikép az 'I Schiller' néaselly ssdreiaek sok egyes része Jott korábban léire , stiit eçészi.k gondolatban is roll.