Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

A rendezői napló megértéséhez szólnunk.kell a Nemzeti Szinház munkagyakorlatának néhány kérdéséről. Az 1842-es, nyomtatásban is megjelent szinházi törvénykönyv 52. pontja szerint az igazgató és az általa kinevezett négy drámai szinész alkotja a "rendezői bizottságot". Az utóbbiak a darabválasztás és a szereposztás jogának gyakorlásában segitik az igazgatót, s természetesen az előadási folyamat felelős vezetői is. Minthogy a törvénykönyv részletekről nem intézkedik, a gyakorlat többször módosult. Bartay Endre alatt a három, rendezésre is alkalmas vezetőszinész - Fáncsy, Lendvay és Szentpétery - havi váltásban kezdte ellátni az ügyeletes rendező feladatkörét /Eegélő Pesti Divatlap 1843. ápr. 27.

/î a legfontosabb kérdésekben azonban változatlan maradt a rendezői biztosság hatásköre. A testülethez Egressy Párizsból hazatérve, ismeretlen időpontban csatlakozott. A helyzet Ráday alatt csak annyiban változott, hogy 1846 májusától Fáncsy kizárólag operarendezéssel foglalkozott. /Ez az oka annak, hogy Egressy - ügyeletes rendezőként - csak jelzi az operaelőadásokat, de nem foglalkozik velük részletesebben./ A gyakorlat 1847 áprilisáig volt érvényben, amikor szakosodott a testület. Azontúl az operákat Fáncsy, majd Szerdahelyi, a vígjátékokat és a népszínműveket Szentpétery, a drámákat Lendvay és Egressy rendezte. /Vö. Pukánszkynó i.m. II.195-7./ Naplónk Egressy 1846 júniusi és szeptemberi ügyeletes rendezői feljegyzését tartalmazza. /A közbeeső időszakban, júliusban Szentpétery, augusztusban Lendvay volt a "váltótárs"./ A naplót- olvasva, néhány ismétlődő sajátosság ötlik a szemünkbe: - Az egy hónapra előre kószitett műsorterv /a szinházi törvénykönyv 61. pontja alapján/ a gyakorlatban nem vált be. A két hónap alatt, az operaelőadásokat is számolva, csak 22 esetben sikerült a tervet megvalósítani, 37 esetben műsorváltozásra került sor,_ ami nagymértékben rögtönzötté tette a napi munkát.