Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)
pedig három mutatványt küldött Coriolanus-forditásából. A tery szerint Petőfi ezenkivül a Rómeó és Julia « az Othello , a III. Richárd , az Athéni Timon , a Cymbeline . a IV, Henrik , a Téli rege átültetésére vállalkozott volna; Vörösmarty a már munkába vett Lear király után a Macbethr e. a Hamlet re, a Víz kereszt re és a Szentiváné,1i álomr a keritett volna sort; Aranynak a Winds or i vig nők és a János király jutott. /A felsoroltak közül az Othello , a Coriolanus . a Cymbeline . az At héni Timon , a Téli rege és a Szentivánéji álom nem szerepelt az 1831-es ajánlólistán./ A cikk megjelenése után egy héttel, Petőfi "szereposztó" levele után 17 nappal az Életképek már Coriolanus-mutatványt közölt, az V. felvonás 3. jelenetét. Az időpontok egybeeséséből és a három témát tartalmazó Egressy-cikk sietős megirási módjából ugy tűnik, Petőfi ösztönözte szinész-barátját az Írásra. A tervezett sorozatból egyetlen kötet jelent meg, a Corio lanus , 1848. máj. 10-én Pesten. Vörösmarty Lear király a pedig csak posztumusz műként, 1856-ban látott nyomdafestéket. Egressy Ákos 1906-ban azt állította, hogy Petőfi nemcsak jól ismerte az apja társforditásában készült korábbi Coriola- nus t, de a címszerep zömét át is vette innen; Uránia 1906. 379. A feltételezés ellen több érv szól: - Egressy Ákos pontatlan és idealizáló emlékező; ebben az esetben például Vajda Pétert tudja forditótársnak, Dobrossy István helyett, - A korábbi változat németből készült és kisebb nyelvi erőt mutató prózai fordítás, mig Petőfi angolból dolgozott és az eredetit követve alkalmazta a verses ós a prózai átültetést. Noha Rakodçzay.felületesen tallózva egybevetette a két változatot /i.m, 11,431-93./» & gondosabb szövegkritikai vizsgálat az uj Petőfi-kritikai kiadás során elkerülhetetlennek, látszik. A jelenleg rendelkezésre álló /PSÖM IV. Bp. 1952.409./ csak annyit említ, hogy Petőfi "több német foraitást" is felhasznált munkájához.
