Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

vetkezőkben összegezhető: - Athenaeum 1842. jan. 16. A lap Magyar játékszini krónika c. állandó rovatában Bajza /Szebeklébi álnéven/ Teleki László Kegyenc c. tragédiájának jan. 6-i, második előadásáról irt. Bajza nemcsak a drámát, de a főszerepet játszó Egressy egész felfogását is tévesnek minősítette; sőt ebből elvi következtetésekre is jutott: "...a magyar szinészek legjobbjai is művészi tekintetben a természet fiai, nem eléggé simák, nem eléggé szabályozott játékuák, és csak szempillantati lelkesedés csináltat velők itt ott dicséretes dolgokat, nem pedig kiszámolás ós öntudat." - Athenaeum 1842. febr, 8. Egressy Gábor: Szebeklebihez, a Kegyencz bírálójához

. A színészt az idézett sommás vélemény igen érzékenyen érintette, szerinte nem lehet egy-egy sikerűletlénebb rész miatt elitélni többhetes munkát, ráadásul a kritikus nem tájékozott a szinház belviszonyait illetően. Végül: "1842 nem 1820 többé", Bajza "álljon elő valahára speciális szabályokkal és rendszerekkel." - Athenaeum 1842. febr. 17. .ós 20. Szebeklébi: Szinészeti dolgokról. Egressy Gábornak. Bajza fölhozta a Kossuthtal folytatott vitát annak igazolására, hogy Egressynek "azon bal szokása van, hogy akár hol történik felszólalása, színészetet érintő, azonnal előáll...", s megpróbálta fejére olvasni a Javas lat a szinészet ügyében c. 1823-as cikket: a magyar szi? neszek képzetlenségét korábban maga Egressy tette szóvá. Bajza ezúttal esztétikai érveket nem használt; felvonultatta őket viszont Bouchardy Lázár, a pásztor c. drámájának 1842. febr. 22-i előadásáról írott recenziójában /Athenaeum 1842. márc. 6./. Minthogy Egressy márc.l-ével megkezdte vidéki vendégszereplését, Bajza joggal érezhette megát győztesnek a vitában, s ennek tudatában élcelődött az ápr. 21. után visszatért és újra