Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

tagja kivánt lenni. Változatlan színészi gázsija mellett kérte jutalomjátékának beépitését fizetésébe, amely igy havi 416 váltóforint 40 krajcárt tett ki. A fizetés a nyári szabadság másfél hónapja alatt /jun.15 - jul.51./ is járt. Szerződósének két további feltételt szabott: felesége havi 62 váltóforint 30 krajcárért /szintén változatlan gázsival/ maradhasson a szinház tagja és az.elsőrangú drámai szinészek bére egyformán állapittassék meg. Túlterheltségére, fáradtságára utalt, hogy 1848. ápr. 1-től sem rendezőként, sem drámabirálóként nem kivánt egyelőre működni. /Vö. Esztegár Lászlói Adalékok Ba.iza József színházigazgatói működéséhez

. ItK 1901. 487./ A szerződés - a fenti feltételekkel - létre is jött, érvényessége 1848. ápr, 1-től három évre terjedt volna.A történelem menete azonban mást diktált, és Egressy Gábor /a szinész, a rendező, a szakiró, az Ellenzéki Kör választmányi tagja/ felkészülten állott életszinjátékának nagy históriai szerepére. Bajuszt, szakállt növesztett, piros hajtokás, kékszinü dolmányát - akár Petőfiét Barabás Miklós hires rajzán - hímzett, korona nélküli cimer-kokárda diszitette; pörge kalapja mellé a republikánusok másik ismertetőjelét, a vörös tollat tűzte. Bal karján nemzetiszinü szalaggal, oldalán karddal, előttünk áll a szinész-nemzetőr: "Vendégszerepet fogok játszani a véres drámában, melyet a magyar nemzet e pillanatban ád a világnak, s az utókornak. Kevés napok előtt Brutusokat, Mátyásokat s Coriolánokat játszám, most a komoly valóság színpadán talán pisszegés nélkül fogom eljátszani néma szerepemet,"