Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

lóból még mutatványt sem ismerünk, s ezért elképzelhető, hogy Egressy itt nem saját forditásra gondolt, hanem csupán a Gondol-féle szövegen végzett munkára. Coriolanus

. Dobrossy István és Egressy prózai forditása németből készült és rajta további törlések találhatók: N.Sz. C 41. L. még a drámáról szóló cikk jegyzeteit! IV

i

t

i Henrik király, első rész

. Matisz Pál és Egressy angolból készült forditása: N.Sz. N 57.» azövegtörlésekkel. Itt jegyezzük meg, hogy Egressy fordításainál a kiadás, amelyből egyedül vagy társsal dolgozott, nem állapitható meg. Már munka közben a Nemzeti Szinház rendezői lehetőségeinek megfelelően módositotta-alakitotta a szöveget, sokat húzva belőle, ami a hagyományos szövegfilológiai egybevetést eredménytelenné teszi. III.Richard király

. Angolból Vajda Péter forditotta 1843-ban. Valószinüleg ekkor - Lendvay főszereplése idején - kerültek a példányra /N.Sz. H 85./ Szigligeti szövegbetoldásai és javitásai. 1847-ben, amikor Egressy választotta jutalomjátékául a drámát, ismét átdolgozta és a cimoldalra pótlólag rávezette: "Forditotta angolból Vajda Péter, és Egressy Gábor

. 1847

." Kevésbé tudta megvalósítani elképzeléseit a rendező Egressy, ebben a Nemzeti Szinház viszonyai nagymértékben akadályozták. A magyar rendezéstörténetnek evvel a korszakával Mályuszné Császár Edit foglalkozott: Adatok a magyar rendezés első éy7 tizedeinek történetéhez

. Színháztörténeti Könyvtár 7.

Bp.1962. Ugyanott közre is adta Egressy 1856-ból való, legkorábbi rende zőpéldanyát: 76-89. Hasonló teljes példány felbukkanására a reformkorból nem számithatunk. A kötetünkben közölt és két hónapra terjedő rendezői naplóból megtudjuk, hogy ilyet nem is vezettek, A húzásokat, törléseket és a szinészvezetés utasításait a rendező a sugópéldányban rögzítette, rövidebb szcenárium készült a "diszitők, szabók, ügyelők és szertárnok számára" /1846. jun. 50-i bejegyzés/. Az utóbbiak bekötött példányai közül Pukánszkyné még látta a szinház "öltözködő könyvét" az 1837 és 1843 közötti évekről /ma lappang