Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)
dott egy székbe, mintha az élő lény lett volna, melly őt c— talmazza. Itt félig fekve mondta, vagy inkább suttogta el a magánybeszédet, el-elfogyó lélekzettel. Mily jól esett, az 6riási gazembert, ki eddig mások fejein járt, most a földön fetrengve, a legirtózatosabb szétdúlva látni, kétségbe esve, nyomorúan, reszketve, mint az eltiport kigyót" Egressynek ekkortájt már javára irták, hogy szerepeiben "legkevesebb variáns lectiot" engedett meg magának /Életképek 1847. aug. 15., az Egy pohár viz Bolingbroke-járói/* Ezúttal - akár a Corio lanus esetében - ezt is ellene fordították, viszont Zerffi és 0. is annak ismételt elismerésére kényszerült, hogy "minden szerepet önfejüleg, sajátszerű nézete szerint fog fel." /Eletképek 1847. máj. 8./ Hogy Egressy nem makacsságból ragaszkodott a szerepfelfogás egészéhez és részleteihez, arra a többször emlegetett Kean lehet a példa. Párizs után ujabb, finomitott szerepkidolgozással lépett föl a Damby Anna-jelenetben: a korábbi egyféle hangnem, vagy egy-egy mondat megjátszása helyett az ellentétes részletek fokozó hatásával élt. "A jelenést Damby Annával majd érthetlenség, majd rögtöni föllobbanás, majd jéghideg közönöeség bélyegzé..." - rótta fel Bajza /Életképek 1845. aug. 9./» hogy levonhassa a régi következtetést az uj felfogásról: "Egész játéka művészietlen természetességhez közelit..." Vahot két esztendő múlva /Pesti Divatlap 1847. aug. 12./ tul erőteljesnek érezte - arcjátékban és szinpadi járásban is - a figurát, a kelleténél keményebbnek Egressy egyéniségét ahhoz, hogy a "romantica lovagja" lehessen. Történelmi szerepeivel a szakirodalom viszonylag sokat foglakozott. A Gritti kormányzójáról Rakodczay irt /i,m.I.369./, érdekesen elemezve a jelmezben és a maszkban jelentkező historizmust. Rendelkezésre áll a Bánk bánb an vitt szerepek teljes sajtóvisszhangja is /Németh Antal: Bánk bán száz éve a színpadon . Bp. 1935. 83-82./, annak a folyamatnak a rajzával, ahogyan az ősbemutató Ottójától a címszerepben és II, Endre halványabban körvonalazott lehetőségein át Egressy eljutott /először 1845. nov, 29-ón/ Petur bán megtalált szerepéig. Az
