Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

udvara előtt titkolja. Hamlettel barátságo­san beszél, a' királynéval 's másokkal tréfál, 's az enyelrréslie annyira el vaa merülve, hogy a' némajátékot, mellyben a' régi angol színi szokás szerint már minden kitaláltatik, észre sem veszi. De Hamlet' ismételt inte­getései, czélzásai, hangsúlyai végre figyel­messé teszik, hogy valami nevezetesnek, "s reá czétzónak kell a' műben lenni. Midőn most a' méregkeverő "Ülep, 'g az alvót énen úgy üli meg mint o bátyját, a* mint ezt lát­ja, 's egyszersmind tapasztalja, hogy bűne tiibbé nem titok, lelkiösmerete minden álar­Cton keresztill tőr, 'a mintegy kísértettől ol­dozott, rémülten rohan el. Ezen állapot' ki­fej lese, készülete, 's rögtöni beállása valódi­lag adva vissza a' legnagyobb érdekű lehet, "a a* királyt e* jelenetben ketsérrtelenül f8 a­lakká emeli.... A* gyilkost most a' leginngasb tragical patkósban látjuk föllépni, gonosztette' egész súlyának érzetével: bocsánat után sóvárog, de vigasztalás nélkül kél föl Imájától. Polo­nias' bosszú kimaradása miatt nyugtalankod­va a' királynéhoz megy, honnan Hamlet épen most távozott. (Régibb kiadók minden érte­lem ellen itt végezték a' felvonást; Hamlet' távozása 's a' király' Jövetele kSztt legkisebb időköz sincs; Schlegel szükségtelenül ezen felosztást követte.) A' király megtudja Po­lonais' meggyilkoltatását, belhábora folyvást láthatóbb lesz. Minden egyedül Hamlet' el­távoztatásán, 's vesztése'siettetéséa Ali. Alig bírja magát Hamlet' búcsúvételekor némileg összeszedni ; az ifjúnak vad gúny szikrái meg­rázkódtatják, *s csupán eltávozta ntán tesz némi bátorságra szert, egy jobb, nyngalmasb állapot' reményében. A' király Ismét új aggodalmaktól nyo­mottan lép föl. Ophelia' Őrültsége 6t csak át­menőleg rettenti meg. Hamlet elment ugyan, de egy, még gonoszabb ellenség, Laertes, visszatért. Ez használja a' nép' elégületlen­ségét, apja' halálát véve Ürügyül, hogy a' királyt a' legveszélyesb helyzetbe szorítsa. A' fiú valósággal egy lázadó csapat' elején jelenik meg. A' katonaság, és schweizi őrség olly keveset gondol a' megszorult királylyal, hogy még a' megtámadás e 18 11 elfut, 's a' szegény királynak nem marad egyéb vigasz­talása , mint a' hírhozó nemesnek jót szerke­zeti beszéde. (Mi bölcsen hagyja itt értenünk a' szerzfi, hogy ezen nagybátya' ellenében ml könnyű játéka lehet vala Hamletnek, ha csak kevés határozottságra volna is képes.) A' király, e* végső szorultságban , midőn Laertes leggonoszabb föltételét egyenesen ki­mondja , — mint rettenthetetlen hős mutatko­zik ,* biztos méltósággal, 's tekintete' egész súlyával lép elő; a' legnagyobb veszélynek ret legelőbb Is gátot: a' lázadót beszédre rmja, zavarba hozza, úgy hogy enaek az egyetlen kedvező pillanatot reá nézve , többé nincs bátorsága megragadni; 's midőn az 6­rült testvér* tekinteténél új erővel tőr ki dü­he, ismét lefegyverkezteti. Ez sikerült. Laertes' gyűlölete Hamletre irányomtik. Ez egy véletlen eset Utal út­járól visszatért Laertes és a' király az ár­mányos párbajt elhatározzák. Laertes vltórét megmérgezni szándékozik. Ezea események ós nyilványok ntán a' király nem biztk töb­bé a* fiúba, sőt ennek veszte most még fon­tosabb lesz előtte mint Hamleté. E jelenet­ben a' király' belsejéből olly tragical életűn­dor szólal ki, olly elégiletlenség még neje iránti szerelmében Is, hogy lelkének szerke­zete, cselekvéseinek elvetendönége mellett la mélyen ama' rémes melancholia' hangjába me­rül, melly ezen színmüvet annyira leiekrázó­vá 's átjáróvá leszi. A' király most sokoldalú szerepe' végé­hez ért ; a' végjelenetben még egyszer föltép, hogy mindent berekeszszen, 's egyszersmind meghaljon. A' gyöngy, melly et mindenek' szemeláttára a' borba vet, csakugyan méreg, mellyet készite. A' vivás előtte történik. Laertes megsebzi Hamletet; erre a' vltöröket (Rappiere) hevesség közben elcserélik, 's Ham­let megsebzi Laertest. Ezen helyet, mellyet magyarázhatni, mint akarjuk, az angolok va­lóban ágy értik, hogy a' vlvúk összevesznek, Hamlet Laertes tői a' mérgezen vitórt elra­gadja, ez amattól övét. — Nagy félreérteni Mert hogyan végződhetnék valaha igy egy módos vljáték, melly a' mesterség' szabályai szerint vivatlkf Wolf ezen nehézségnél más módon Igyekszik magán segíteni, de Laertes a' mérgezett vitőrt soha sem fogja kezéből ki­bocsátani, mig az ott van. — A* Stage di­rection az angol kiadásokban Laerlesnek e' szavai ntán ezt mondja*. „ Laertes wounds Hamlet; then. In scuffling, they change ra­piers, and Hamlet wounds Laertes" They, miért lennének ezek okvetetlen Hamlet és Laertes «

Next

/
Oldalképek
Tartalom