Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

kezdődik és máj. 14-én ér véget. 17 estén 22 darabot látott, ie nem küldött baza utileveleket és a szinlapokról is hiányoznak a szokott rájegyzések. Az ekkor megőrzött szinlapok szerint a Burgtheater műsorán valóban több volt a tucatdráma, 3gressy előző évi kritikai megjegyzése tehát helytálló. Lá<* tott viszont két Goethe-előadást /márc, 7.:

A testvérek Komnál és márc. 12.: Egmont

, Löwével és Anschützcel/» két Schiller-produkciót /márc. 2-án a Stuart Máriá

t Rettichnével és máj. 14—én Wallenstein

t. Anschützcel és La Roche-sal/, Máj. 7-én Grillparzer Az élet-álom c. darabja optimális szereposztásban ment: Löwe, Anschütz, La Roche játszotta a főszerepeket. Az Ifjú Németország szerzői közül Gutzkow két előadással, Laube eggyel részesedett - utóbbi a Monaldeschi-témával, a címszerepben Anschützcel. A szinlap-sorozatban nagy ür tátong: ápr. 4. és máj. 7. között Egressy szemlátomást nem volt színházban, és ezután is csak máj. 7-<rŐl és 14-ről található szinlap a gyűjteményben. A magyarázatot ismét a sajtóból kapjuk meg. Győrből ápr. 18án jelentették a Pesther Tageblattnak, hogy a Vesz

ter-társaság Bécsből néhány előadásra Sopronba érkezett, hogy onnan folytassa útját. Minthogy Egressy - többször idézett nyugdijkérelmében - a május közepéig tartó bécsi tartózkodást folyamatosnak tüntette fel, s csak utána emiitette a Pozsony-Sopron-Szeged-Pozsony utvonalat, két eset lehetséges. Egressy vagy elkisérte titkárként Veszteréket Pozsonyon át Sopronba s velük tért vissza Bécsbe is, vagy pedig tőlük elválva, május közepéig a császárvárosban maradt, de előttünk ismeretlen okok-miatt /betegség? anyagi gondok?/ nem jutott el színházba. 184?. jun. 1-től ismét rendezettek adataink; Egressy ekkor kezdte meg vendégszereplését az országgyűlési követek előtt, az Egy pohár viz Bolingbroke-szerepében. Arra tehát nincs adatunk, hogy a néhány hónappal korábban elhunyt kitűnő berlini színészt, Seydelmannt látta vagy ismerte volna, amint azt fia állitja. Másodjára 1843 szeptemberében indult neki Nyugat-Európának, miután szinésztársaitól /a visszaszerződött és megbékélt