Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

23-án a Deinhardtstein átdolgozta Makrancos hölgy Shakespeare-től, Löwével Petrucchio szerepében; 27-én Schiller Teli Vilmos

a Anschützcel;29-ón a Macbeth Schiller-változata Schröder nevel és Anschützcel; jun. 13-án a Rómeó és Julia Rettichnével és Fichtnerrel. A Bajza József lemondásával kialakult helyzet, a szinház ügyeiben anyagilag is érdekelt, operapárti vezérvérmegyei választmány tagjainak igazgatása az Ifjú Magyarország törekvéseit egyre inkább a szinház falain kivülre helyezte. Szentkirályi Móric, akinek a kezébe került a korábban benyújtott radikális műsorterv, azt ugy értékelte, hogy az igazgatói tisztség meghóditása lenne a céljuk, s Glötzer kartanitó rálicitált: valóságos jakobinus párt működik az intézmény falai között /Társalkodó I838. aug. 22./. A radikálisok hiveket valóban főként a karszemélyzet körében mondhattak magukénak, nem is elsősorban világnézeti, hanem politikai okokból: az o— peramüsor, majd a közönséghóditás céljával rendszeresebbé tett balett-előadások kórus-, illetve figuránsi feladatai nagymértékben fokozták lekötöttségeiket. Elégedetlenségükre a válasz a vármegyei gyakorlatból származott, a Szentkirályit felváltó Nyáry Pál 1839-ben megszigoritotta a szinházi törvénykönyv rájuk vonatkozó részét. Az Ifjú Magyarország szerzői és forditói /Szigligeti Ede, Kazinczy Gábor, Vabot Imre, Lukács Lajos, Dobrossy István/ színpadot kaptak ugyan, bár több müvük nyomtatásban jelent meg előbb Nagy Ignác Szinmütárában, s volt kiadatlan is, mint Erdélyi emiitett, Két ki rályné c darabja. A bemutatottak, noha gyakran váltottak ki zajos politikai tüntetést, viszonylag szűk kör előtt arattak sikert, s ez alól Szigligeti példázatdrámái sem kivételek, /A vonatkozó közönségadatokat korábban közöltük: Kerényi i.m. 179-81./ A radikális szinházpolitikai törekvések sikerét Egressy - alább elemzendő szinészi játéka mellett - két további módon igyekezett szolgálni. Közvetve, a színművészet általános színvonalának emelésével; folyamatos munkával készült egy szinészeti kézikönyv megírására. /Vö. a Szinészetj stúdiumok