Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

részüket vagy épen nem, vagy hibásan fogtak fel, ezeket útba kell igazi tnia, 'a az előadásban a' mii' épségére egybehangzására mindent elkövetnie. E' szerint én a' rendezőtől am csupán technical, hanem főleg szellemi rendezést követelek; de Uly rendező — természetesen — nem lehet folyvást játsző szinésztag, mert neki minden darab roppant terv, és stadium, se' stúdiumának a' próbákat mindig meg kell előzni 's a' nagy képnek theoretic* otthon, phantasiájában, készülni el. Neki a' fötendentiat kell fürkészni, a fő dolgokra ira» nyozlatni az erőket. s a' mellékeseket nem emeltetni ki amazok karával. Neki kell ügyelnie arra, hogy legkisebb éldelhető hely se csúszszek ai a .darabban használatlanul, melly netalán a' játszók' figyelmét elkerölte. Minél kut-hh pedig egy dzinesztarsasagban a' •övészi súly, annal sehezehh a' rendezői magasb es finomabb tervek és theoriák' exeqnáliaiása. Miamiét' ismert été te. ***> Ei »' TU«; kiciinlten. Sliakspeare' szelleme egy daguerrotyphez hasonlítható, melly ben a' természet nem utánoztatik, hanem ismétli magát. De miként a' természet örök titkokat rejt méhében, Shakspeare' csodaiuűveiben is akadunk talányokra, mellyek mind eddig feloldatlanok, mélységekre, mellyek még mind nincsenek meglábolva, *s talán nem is lesznek soha. Hamlet egyik legegyetemibb, sajátszerűbb, de egyszersmind • legrejtélyesb müve ama' nagy költőnek. Shakspeart, Deinhnrdtsteia szerint „az igazságnak e' leghívebb képéi, aa örök természéinek c' szent és tiszta tükrét" színünkön meghonosítani eleifoniosságú okaink vannak, 's ezt minden aldozaiial siettetni nem lehelünk '•lég buzgok. És még is. úgy látszik, nehezen boldogulhalunk ez óhajtásunk' valósításában. Mert Sbakspearet jól visszaadni, a' föladatuk nem legkönnyebbike. Tudunk fordítókat, kiknek az átültetés' művészetéről — mert a' dramalőrdifás művészet — 's azon föltételekről, wi') Kh*k«pt»ro Haislflj» nem «ok*r« pe'ii «iiopídiiukra kiruleuil tfres«\ Gábur' j«uln«ul. ./' Utrk. Itt tehát rsak ank próba a' dens ex machina, melly segíthet. Próbát, és sxinlelei rsak próbát kiáll..k én ! ezeknek szükséges volta állapotnnkban kiuiondhatatlaa. Caak próba jelenleg a' gyakorlati iskola, mert a' kezdő is csak itt lanittathatik beszelni, járni, mozogni, stb. Próba, és rendezői szellem rak, és gyalul össze egyéneden részeket egészszé, ezen egész sok próba által nyer általános simaságot, szépségei, kereksége!, praecisiót. Nem kisebb a' próbák' haszna művészi tekintetben. F.gyes játszók' felfogásait próbák világosítják fel. 's egészítik ki, vagy hozzák helyre, ba fonák: itt reflertál 's jegyez a' szinész sajái kifejezéseiről, 'a olvasztja játékát egygyé a' többjével; sok próba állal szivárog át az emlékezetből a' szó, — 's ezzel a' dolog, — a' lélekbe és szívbe, úgy hogy utóbb eredetivé, második természetié válik minden színi cselekvés a'sokszor gyakorlott ntiiszabalyokkal egyült a' színészben MZgretrg «é»*r, ket a' színművészet amattól követel, nem igen van helyes fogalmok. Sót nem lehet e' részben a' lelkiösmeretlenség, felületesség, és hivatianság keserű vádjaira nem fakadnánk, mivel ezeket mi, színészek, igen ia erezzük, tapasztaljuk. Dráma-fordítóban egyesülni kell a' költői és színészi hivatás' egy nemének, a' mindkettőnek saját phaniasia- s érzelemnek; 's a' szavalás' elveibe avatottnak kell lennie. Fordítónak a költővel képzelet és érzésben azonosítni kell magát bírnia épen úgy, mint a' színésznek. Ismernie kell a' dráma-nemek közöli! különbségeket, hogy az ideál-nngas tragoedia' és bohózat' végpontjai közöiti nem-fokozatok' külön hangjait es szellemét előadása' formájában össze ne zavarja, morforjában a' harmónia és következetesség ellen ae vétsen. A' nagyszerű (erhaben) tragoedia, és a' polgári szomorújáték' beszedniodorjai és hangjai gyakran fölcseréltelnek, 'i.sszezavsrtainak a' fordításban, pedig ezek között van különbseg. Clavigo polgári szomorújáték, Iphigenia tragoedia. Rosz fordító képes balfelfogás, a alanyisága' beleavatkozásával a'legszilárdabban tartott müvet és charactert elbarlequinesllni; úgy hogy a' szinész soha sem Imlja kivel ta»