Csáky Tivadar: Nemzeti Játékszíni Tudósítás 16 számban (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 10., Budapest, 1979)
AZ ELSŐ MAGYAR SZÍNHÁZI LAP - A Nemzeti Játékszíni Tudósitás az idö rostáján
laki előtt ezen észre vétel, még is igen fontos az öltözetet akár-melly Játékban el nem hibázni, és igy ez által is .a Játék-szin nagyobb tökéletesítésére igyekezni..." /5. o./ Tetszés szerint lehetne gazdagitani az idetartozó idézetek sorát. De ennyi is elegendő ahhoz, hogy lemérjük: igaztalan volt Bajza József gúnyolódása a mocskos kesztyűvel és sáros csizmával. Akkor is, ha tárgyilagosan megállapítjuk, hogy a ''krónikákban" túlteng a ruházatra való hivatkozás, sokszor az egyes szinészi alakitások méltatásának rovására is. Csáky szándékának jogosságát nem vitathatjuk el. Különösen akkor nem,ha figyelembe vesszük a korabeli szinházi viszonyokat, és állapotokat. "A szinpadi jelmeztervezés művészete Magyarországon sokáig mostohagyermek volt még a látványosságra oly nagyon sokat adó opera- és b alettszinpadokon is..." 1 * 7 ^ - irja egy mai áttekintés a 50-as éveknél jóval későbbi hazai állapotokról. Csáky úttörő érdeme aligha vonható kétségbe. A korhű, jellemeknek, koroknak megfelelő jelmezek, öltözetek szükségességét hirdette, abban akarta irányítani a színészeket, amiben valóban a legjobban rászorultak. Hiszen a krónikákból is láthattuk, hogy e területen senki sem bizonyult csalhatatlannak. Kántorné,aki játékáért kizárólag csak dicséretet kap, a ruhák megválogatásában maga sem fedhetetlen. /46.0./ Megyeri Károly, Déryné Széppataki Róza sem. Berzeviczyvel együtt Csáky Theodor volt az, aki időnként ruhákat is adott a színészeknek. De e nagyvonalú mecénási gesztus sem lehetett elegendő a hibák teljes kiküszöböléséhez. Miközben kiemeljük Csáky érdemeit a jelmezek fontosságának a hangsúlyozása terén, nem hallgathatjuk el azt, hogy néhány, nem a legszerencsésebb megjegyzése alkalmat nyújthatott az ellene inditott támadásokra. "Szentpéteryné Asszony ma helyesen öltözködvén a maga rolléjának megfelelt..." /55« o./ A szinész munkáját csak öltözetének megválogatásán mérni legalább akkora hiba, mint a jelmezről megfeledkezni. Egyeseket már a méltatás tévesztett sorrendje is méltán bosszanthatott: "Dériné Asszony ma Herczegné rolléjában öltözeteire, és éneklésére nézve Közönségünknek tetszett, tökélletes tiszta hang-
