Csáky Tivadar: Nemzeti Játékszíni Tudósítás 16 számban (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 10., Budapest, 1979)

AZ ELSŐ MAGYAR SZÍNHÁZI LAP - A Nemzeti Játékszíni Tudósitás az idö rostáján

bák vezetésén át az előadásig..- irja Kerényi Ferenc. ' Azonban nem csak a rendező pontos szerepköre tisztázatlan Kassán, de.mint a felsorolásból láttuk, a társulatnak ügyelője sincs. Talán ezzel függ össze az is, hogy "a felgyujcásra készitett eszközök nem égtek, a folyosó bé nem dült, mikor kellett volna; az álfalak,köztt egy zavar, lárma, rendetlenség történt..." stb. /42. o./ Tehát nincsen ügyelő, aki a játék folyamatosságára, a színpadi eseménysorozat zavartalanságára felügyelhetne, de nincs állandó rendező

, aki átfoghatná az egész előadást. Olyanok rendeznek, akik legtöbb esetben maguk is játszanak, az előadás egészét aligha figyelhetik. Az állandó rendező hiányának tudható.be, hogy a darabok sok esetben túlságosan hosszura nyúlnak. Nincs, aki az ésszerű rövidítéseket végrehajtaná. Ezért gyakori a panasz az elnyújtott, unalmas részletekre, sőt néha arra is /vasárnapok, bálok alkalmával/, hogy az előadás ideje a másfél-két órát sem éri el./3 o./ Ekkor még sok minden bírálható a kassaiak előadásán az ügyelő hiánya és a rendezői feladatkör átmeneti problémái miatt. Jó szemmel veszi ezt a helyzetet észre Csáky, megjegyzései nem maradnak hatás nélkül, s alig nyolc évvel később - a bekövetkezett fejlődés, művészi és anyagi előrelépés eredményeként - a kassai szinház 1838/39-as szabályzata már pontosan körülhatárolja a "rendezők"/!/ tennivalóit, és az ügyelő feladatait. 18301831-ben elsősorban anyagi okok magyarázzák a kassai színtársulat hiányos hierarchiáját. A fentiekből következik, hogy az előadás a vezető szinészek produkciója köré épül és ezért az előadás megítélésekor a színész kerül előtérbe. A szinészek - mint már mondottuk - nem fogadták egyöntetű lelkesedéssel, megértéssel a mecénás Csákynak azt a gesztusát, hogy a "világ eleibe" tárja ügyeiket. Nem egyedülálló jelenség ez: Lessing Hamburgi -iramaturgiája is kiváltotta a szinészek legélesebb tiltakozását; hogyne lenne igy Magyarországon 1830-ban, amikor a szinikritikának csak csiráira lehet hivatkozni! Jellemző, hogy Abday Sándor úttörő színész hogyan emlékezik vissza 1881-ben a hajdani "szép időkre": "Mi régi úttörők nem adtunk