Staud Géza: Bayer József tudományos munkássága (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 9., 1979)

Bayer József

- a valóság tudományos megismerésénele kiszélesítésére törekedett. Lényegében szétfeszítette a klasszicista tudománynak még a romantikában is továbbélő, hagyományos kategóriáit, és a kutatás körét számos új irányba terjesztette ki. A táguló világra, illetve ebben az esetben az irodalomtörténeti kutatás határainak kiszélesítésére és Így a színháztörténet "felfedezésére" nemcsak külföldi példák utalnak /H. Laube, E. Devrient, 0. Teuber, H. Ulrici, A. Pr. Schack, R. L. Prutz, R. Proels, A. Royer, G. Baptist, E. Boysse, P. Brunetière stb/, hanem hazai vonatkozásban az a körülmény is, hogy Bayerrel egyidőben és tőle függetlenül más magyar szinháztörténészek is feltűnnek, Így elsősorban Szinnyei József, Váli Béla, Rakodczay Pál és Perenczi Zoltán. Bayer azonban munkásságának mennyiségével, minőségével, szakszerűségével és módszerességével emelkedett ki közülük, s vált a későbbi szinháztörténész nemzedékek tanítómesterévé• Bayer kutatói módszere is a pozitivizmus metodikáját tükrözi. Mindent elolvas, ami tárgyához szükséges, kéziratos és nyomtatott drámaszövegeket, súgó- és rendezőpéldányokat, felhasznál szinlapot, zsebkönyvet, kritikát, memoárt, levéltári akták ezreit, s mindenről pontos kivonatot készit. Munkája során kétségkivül nagy hasznát vette az egyetemen szerzett történeti tájékozottságának és a forráskutatásra vonatkozó szakszerű ismereteinek. A hagyatékában található elképesztő mennyiségű jegyzetanyag mérhetetlen szorgalmáról és tudományos pontosságáról ad