Staud Géza: Bayer József tudományos munkássága (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 9., 1979)

Függelék

rajta fehér, kék és fekete csikókkal, annak kis fekete bársony gallérja és a fején fekete bársony kalapka az álla alatt csokorra kötve, homlokán pedig egy piros rózsa a kalapba tűzve /be sokszor láttam még azt a piros rózsát ilyen formán a homlokára illesztve/ mondom egy tünemény volt nekem. Mindig hallottam, hogy Déryné nem szép, de nekem most tündéri volt és csak a másnapi látogatásnál tettem azt az észrevételt magamban: milyen kár, hogy két jelentékeny nagyságú szemölcs van az arcén és hogy egy kicsit nagy a szája, de milyen vastag a dereka! pedig nem volt kövér. Naplója bekezdése szerint akkor tehát 5o éves lehetett. Az igazgatók eggyessége is megtörtént és már az év májusában Marosvásárhelyen eggyütt működtünk. Déryné engem a naivszerepekben tanítgatott jó szivvel, de azért neheztelt is, ha Kilényi neki néha azt mondta "Sógorasszony, játsza el még egyszer Lazarillát, a kis cigány leányt vagy ezt vagy amazt - hogy ez a kis leány lássa" Ugy? csak egyszer és aztán elbúcsúzhatom tőle, felelte ő kissé pikantosan különben is sokszor tapasztaltam, hogy a másik énekesnő miatt - ez Gócsné volt, kivel az opera dicsőségében már osztoznia kellett - műsor és pénzkérdés miatt éles szóváltásuk volt, a mibe rendesen Johanna nővére is inkább a férje /Kilényi/ pártján volt. Jól emlékszem, hogy minden kis szóváltás a sok pántlika ós virágra való pazarlás szemre hányásával végződött. Elmentünk először is Csernátonfaluba, ahol papi gyűlés volt. Itt történt meg az a nagyon furcsa jelenet, hogy a "Bársony cipő" /gondolom Kot ze bue tói/ elő-