Bacsó Béla: Ady színpadképei (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 8., Budapest, 1978)

A kövér asszony: /dühösen, lármázva/ Kérem, nekem nincs időm a napot lopni. Én nem akarok ingyen semmit. Én pénzzel jöttem. Megmutatom, hogy amiért valaki rendőrbiztos... /A telefon megcsendül, élesen. Többször. Hosszassan. Az egyik alak rohan : Halló! Halló! A szerkesztő kimerülten esik le székére. A barát részvéttel nézi./ A szerkesztő: /fájdalmasan, csöndesen/ Azuba... A sziget... A húsvágó gépek... Ugy-e megirjam a tietekhez a harmadik darabot? A szedőgyerek: Szerkesztő úr! A szedők állnak. A csizmás embere /Eddig idegesen mozgolódott. Hol felállott, hol leült./ Jól van, ha az urak igy bánnak egy régi előfizetővel!... Hiszen van más lap is!... A szerkesztő: De kérem szépen. Hiszen ezer örömmel... /Az asztaloknál dolgozó alakok tárgyalni kezdenek a kövér asszonnyal, a csizmás emberrel, s a szedőgyerekkel./ A barát: Elmegyek most már. Neked is szaladnod kell, ugye? Hát megpróbálod, ugy-e? Megirod ugy-e a darabot? Lásdd: együtt, hárman. Ahogy megbeszéltük! Milyen szép lesz... A csizmás ember: Jó! Meghallgatnak engem másutt. /E1/ A kövér asszony: Hát akkor miért lopatták itt velem az időt. /Lármázva, zajban ő is el./ /A telefon dühösen cseng újra./ Az első alak: /a telefonnál/ Halló... Szerkesztő úr, az igazgató úr türelmetlenkedik. Tessék azonnal menni! A szerkesztő: /A baráthoz/ Isten veled. Egyszer tán én is meg foglak látogatni... Igen, a szindarab? Tréfa... Nevetség az, öregem... Nem értek én •