Bacsó Béla: Ady színpadképei (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 8., Budapest, 1978)

/A szerkesztő/ Nem lehet? Nem lesz mes? Ki áll elébünk, mikor szent egyesülést parancsolt kettőnknek a természet, az élet? Ki? Egy palástos úr... Mit akar? mi joga van az én életemben ennek a jámbor, derék, de idegen úrnak? Más jogát el nem ismerem magamon, minthogy szerethet, ha ez őt mulattatja. De elválasztani attól a lánytól, akivel minden kis vértódulásom üzenetet vált : hogy merészkedik?... Az enyém! Az a tiszta! Az a hamvas! Az az édes!... És jön a harc! Az apa a biblián kezdi s felvonultatja az egész históriát. A fiu szembeállít ja az egyetlen földi igazságot: az életet. Élni akar és szeretni! Igazságot akar. Micsoda harc! Te! ... Micsoda harc!... /A telefon megcsendül. A szoba darázsfészek lesz. A szorgoskodó alakok felugrálnak./ Az első alak: /akit Nádasi névvel szólítanak. A telefonnál/ Halló! Halló! Igen Nádasi... /rövid szünet/ Csak tévedésből történt. Okvetlenül korrigáljuk... Igen.... Bizonyosan. /Lecsapja a kagylót. A szerkesztőhöz/ Tóföldy ügyvéd neve kimaradt a tegnapi törvényszéki tárgyalásból. Nagyon dühös. Azt mondja, lemondja a lapot... A szerkesztő: /Nem hall, nem ért belőle semmit/ ... A nagy jelenet! A fiu szemébe vágja az apának a maga igazságát..• A második alak: /az egyik asztaltól/ Egy rövid hir elég lesz az önkéntesek vizsgájáról? A szerkesztő: /Tovább, lázban/ És a leszámolás! A lány is ott van. Az egyszerű, a hamvas, a szűzi...! /Kopogás nélkül belép a tűzoltó. Alig köszön./ Az első alak: Mi tetszik?