J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

S senkitói sem várnak segítséget, Azok viszik legtöbbre, ugy bizony! Ily jó tanácsokkal látnak el. Erős akarat! Csak abban bizzon A szerencsétlen - de ha kimerülve Már-már eléri a csillogó célt, S a vágy szárnyán megközelitve A siker már ujjhegyén ragyog, Minden lépés, amivel a remény Tovább csábitja vándorutján, Közelebb viszi a felismeréshez, Hogy csak a puszta délibábja, Hiú káprázat kergette tovább. Azt hitte, már-már megragadja, övé lesz, amit megálmodott, De amit lát; a sivatag homokja, S amit érez, bús kiábrándulás. /

Matilda lép ki az erdészlakbó

l/ MATILDA Atyám, készen állunk az útra, Azt Ígérted, nem ejtesz könnyeket, De a bánat szemedben ül. Miért? MÁRFFY Még kérdezed? MATILDA Ne hagyd el magad. Vannak még barátok, lesz aki megvéd. MÁRFFY Igaz, a vihar megtépázott, 96