J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

A kétségbeesés tébolyában. Ha te itt vagy, a kin még szaggatóbb. BERTALAN Nyugodj meg, uram. Kérve kérlek Én, hú Bertalanod. ZSIGMOND Ez a hang... ez ifjúságom idézi... Hol vagyok? - Szörnyű látomásom volt. Ti semmit sem láttatok? Gyújts lámpát, Nyisd szét a zsalukat - siess, siess! Levegőt, levegőt! /

Az ablakhoz lép, amit Bertalan kinyitot

t/ Képzelődés! Ragyog a nap, reggeli dalukat Zengik a madarak, kint a mezőn Békésen legel a nyáj, a gulya, Szorgoskodnak a parasztjaim. És amit belátok, mind az enyém. Nincs mitől féljek: Varosna grófja vagyok. /

A sietségtől lihegve lép be Rudolf. Bertalan e

l/ Ki az, aki hivatlanul betör? Ah, ön az, uram? S mi oka van A nagy sietségnek? RUDOLF A kastély népe csupa izgalom, Azt suttogják, hogy rosszul lettél. ZSIGMOND S talán már kiteritve fekszem.