J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Szemedből eltűnt az iszonyú láng... Nyugodj meg, térj magadhoz - értem! ígérd meg, igérd mielőtt elválunk! Csak egy szőt, egy jelt - a kezed. RUDOLF Angyal! /Szenvedélyesen megszorítja a kezé

t/ BLANKA /Matildéhoz

/ Gyerünk. Add a karod, hisz reszketsz, inogsz. /

Matilda és Blanka el. Tivadar és Antal at

ya velü

k/ MÁRFFY Szegény Matildám! Ha látna most, Aki itt nyugszik a hant alatt... Dehát az a múlt. Sajnállak, Rudolf, Nagyon reméltem, hogy egykoron Több lész nekem, mint egyszerű barát De most... RUDOLF Előre láttam, hogy ez lesz a vége. Megpróbáltam, de hiába próbáltam Elnyomni szenvedélyemet - hiába! MÁRFFY Megértem szenvedésedet. Holnap Utoljára találkozunk a laknál, Ott leszel? RUDOLF És most - Isten áldjon!