J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

ZWORNIK Azon az éjszakán A lány mellett találtak szeretőjét. ZSIGMOND /Felpattan

/ A nyomorult! őrá sújtott a kardom, De a lány közénk vetette magát. ZWORNIK Jegyesek voltak és a hűtlen lény Tán úgy képzelte bűnhődnie kell, Hogy őt megvédve bűnéért lakoljon. ZSIGMOND Miért emlegeted ezt? Miért? ZWORNIK Csupán csak igazolni, uram, milyen Ügyesen védtem meg a látszatot. Mindenki elhitte, hogy az együgyű Kölyök, aki igy menekült Kardod élétől, maga szúrta le A lányt féltékeny dühében. Az én tanúim a biróság előtt Egyhangúan fújták a vallomást Éa a fiút felakasztották. ZSIGMOND Vajha Saroltát is felakaszttattad volna, Hogy felduzzadjon aljasságod hire! Segitettél volna rajtam is, Mert nincs e földön senki más, Akitől rettegek! 44