J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Légy óvatós. Én elindulok, Hogy mindent rendben találjon. /

Az egyik koszorút Matilda kezébe ad.j

a/ Fűzz még néhány szálat a koszorúdba. És sötét gondok meg ne törjenek, Vár még öröm mostoha húgomra. /El/ MATILDA /

Gondolataiba mélyedve (1

1/ Öröm? Boldogság? Eltűntek örökre! Egy szörnyeteg veti árnyát, körém És elfojtja a titkos vágyakat Szivem mélyén. - Jaj, mi lesz velünk?! Valaki jár itt. Ki lehet? Istenem! Csak nem ő?! Nem! Ez Rudolf! Hogy' talált rám? /

Feláll. - Belép Rudol

f/ RUDOLF Azon a napon, mikor anyád emléke Könnyet csal szemedbe, tudom, Matilda, Nem illő, hogy háborgassalak. De hová szOkjem meggyötört lelkemmel Irt keresve a kétségbeesésre? MATILDA Mi történt? RUDOLF Ne kérdezz. Sejtheted. Atyámnál voltam. Mi bűnt követtem el, Hogy az ég rámsujtja minden haragját? Azért születtem, hogy atyám bűneit