J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)
De soha többé arról nem beszélt, Mert annak, akit az átok sújtott, Neje szivbéli barátnője volt, És mint tudod: nagyon boldogtalan. BLANKA Boldogtalan, de megtört szivvel is Szeliden tűrte a szenvedést És titkolta sorsát mindenki előtt. Bűnök bűnében bűnös a szörnyeteg! MATILDA Ne emlitsd többé. Ha erősebb vagyok, Már nem lennénk itt. Sejtette anyám^ Hogy a grófné nem soká éli tul És halálos ágyán óva intett: őrizkedj, lányom, a Varos nayaktól! Kövess el mindent, győzd meg atyádat, Hogy békés otthont másutt keressen, Ne itt, mert itt csak átok terem! BLANKA S te nem óvtad atyádat? MATILDA Nem eléggé. A vadászat, ami másnak passzió, Szegény atyámnak életeleme. Megfoszthatom utolsó őrömétől? BLANKA Igazad van. És Rudolf? Mi vár rá, Ha ti elmentek? Lesz-e ereje
