J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

ZSIGMOND Az - s maradsz, amig Nem tanulsz meg nevedhez méltón élni, S becsülni a jogot, mely a hitvány Köznép fölé emelt. RUDOLF Nemesi jog Lábbal tiporni a mások jogát, S bárdolatlan önkénnyel gyötörni A dolgos parasztot, aki azért fárad, Hogy dúskáljon a földi javakban?! ZSIGMOND Elfajzott fickó! Te lennél fiam? Vagy hamis játékra csábult el anyád? RUDOLF Atyám, ne sértsd meg emlékét anyámnak, Ki maga volt a földre szállt erény, S nemes élte megérdemelt jutalma Az égi dicsőség. ZSIGMOND Ha szentnek tartod, Fohászkodj hozzá, hogy merszed legyen Megtagadni atyai parancsom. E földön úgysem találsz pártfogót, Ki megvédhetne. Beteg agyad Ábrándjait még megbocsájthatnám, Vagy nevetnék rajt», de nem tűrhetem, Hogy hitvány parasztokért háborogj, Akikre én csak akkor vesztegettem