J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

apját is felülmulta kegyetlenségével: egy hajtóját agyonlőtte, mert az a megfulladás tói rettegve nem teljesítette gazdája parancsát, nem úszott a tó mélyébe, hogy kihalássza a gróf lótte, odahullott vadkacsát. Ez a Beleznay éheztette, földönfutóvá tette jobbágyait és még kedvenc fiát, az ifjú Sámuelt is meg akarta veszszóztetni, amikor az egy méltatlanul megkínzott jobbágyért esdekelt. A vesszőzés szégyene vérig sértette az ifjú Sámuelt, fegyvert ragadott és lelőtte apját. Az apagyilkosnak bárd ütötte le fejét. Az átok továbbra is üldözte a családot az apagyilkos Sámuel testvéreiben, Károly és Ferenc torzsalkodásában, Ferenc testvérgyilkossági kísérletében. Amikor Miss Pardoe meglátogatta Ferencet, az már öt éve ült bilincseiben, de gyilkos vére nem csillapodott, a szabadulás vágya csak / azért kinozta, hogy mielőbb bosszút állhasson Károly bátyján. A Beleznay-család tragédiája a század első évtizedeinek egyik legszörnyűbb emléke maradt, az ország nevezetes főúri családján beteljesedett átok legendává nőtt, amelynek hire német földre is elért, ahol August 14Ellrich részletesen megírta az apagyilkosság történetét, a huszonharmadik születésnapján, 1819-ben kivégzett ifjabb Beleznay Sámuel útját a vérpadra, a rózsaszálat, amelyet a halálra itélt lovagias mozdulattal dobott fel a Károlyi-palota ablakába egy hölgynek, aki onnan a gyászos menetet szemlélte. Megemlékezett a kivégzésről Széchenyi István is Naplójában, és feljegyezik. August Ellrich: Die Ungarn wie sie sind, Berlin, 1833. 156