J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

rongó reformnemzedéknek a szabadságéért, a haza függetlenségéért, a jobbágyok felszabadításáért indult küzdelmével szemben. Olyan téma ez, amely Vörösmarty tollára lett volna méltó. De az angol iró érdemét, a tragédia jelentőségét az ilyen ősszehasonlitás semmivel sem csorbitja: mintha - a romantika korában olyan szivesen használt kifejezéssel - a nemzeti géniusz szállta volna meg, a magyar hazafiságnak olyan átélésével mutatta be Varosnay Sigismond és fia, Rudolf sorsában a függetlenségétől megfosztott magyarság ébredő nemzeti öntudatát, a feudalizmus csökönyös ellenálláséval szemben kibontakozó közjogi, társadalmi és gazdasági reformeszméket, a mult bilincseiből szabadulni vágyó uj Magyarországot, amelyet a metternichi politika áthatolhatatlan ködfátyollal zárt el idegen szemek elől. A romantikus dráma pszeudotörténelmi, egzotikus környezetbe szőtt játékainak divatjával szemben a Rudolf of Varosnay a századeleji Magyarország érzelmi atmoszférájába és társadalmi talajára épitett autentikus mü, amelyben a magyarságért lelkesedő szerző intuitiv találékonysággal szőtte össze a szabadságharcot megelőző korazak magyar társadalmának két fő motivumát: a történelmi nosztalgiát és a nemzeti, társadalmi és a gazdasági megujulás követelését. Hogy a Rudolf of Varosnayt Londonban nem értették, s az angol irodalomtörténet figyelemre se méltatta, azzal magyarázhatjuk, hogy Blackwell tragédiája tulajdonképpen nem angol, hanem angol nyelven irt magyar színpadi mű. A Blackwell-hagyaték Meglepő, hogy ugyanilyen sors várt a darabra Me arországon is. Széchenyi olvasta, Fest Sándor feljegyezte létezését, Fraknói Vilmos betekintett egy példányéba 142