J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Szirmait mintha égi könnyek Mosták volna vakitó fehérre. Az életemre.emlékeztettek, Aminek vége. Ezt a virágot Neki szakítottam - add Matildénak. /

Átad egy fehér rózsá

t/ Ez legyen utolsó kérésem. A rózsaszál az utolsó emlék. Isten veled, Frigyes. Mi ketten ifjan Egy hármas álomért lelkesedtünk: Szabadság, barátság, szerelem Egyesült örök harmóniában. Vajha te megérnéd az idót Mikor az álom valósággá lesz: Kebledben égjen hűség és szerelem És Buda hegyén /

arra muta

t/ örökké lobogjon A szabadság lángja. Isten veled! /

A menetbe lép. Frigyes megtörve áll, a szerzetesek folytatják éneküket. Mikor a menet eltűnik, Matilda érkezik roha

nva Budáró

l/ MATILDA Visszajött... gyóztek a csatában! Dicsőség koronázta lépteit. Én látom ót... Miért tartóztattok? ő jön... ó! /

Katonák vonulnak át a szinen. Mikor e

lvonulnak elótte, Matilda mindegyiket m

ereven szemügyre vesz

i/ Nem, ez sem ó... nem, ez sem... /

Frigyeshez fut és figyelmesen nézi az arcá

t/ 138