Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

A' PESTEN FELÁLLÍTANDÓ MAGYAR JÁTÉKSZÍNRŐL

hogy tökéletes hangniüvész és színmű­vész, ugyan azon egy személyben igen igen ritkán található. Én megvallom valamelly nemzetnek musikális trium­phosát, irigységre, megkövetésre mél­tónak sem igen tartom ; sut illetlennek a 9 viczkándozni, csúszni, mászni nem tudó, vagy nem akaró , mert a' magyar mindent tud, ha akar, csak ezeket jól nem ; — komoly, romaias hős eldő­deink 5 csemetéihez; azért mégis becsül­löm is kedvellem is a' jó vocalis vagy instrumentális hangmüvészt. —- A' má­sik az, hogy a' musikus formálhatja, ké­szítheti magát Majlandban, Parisban, Bécsben nagy költséggel; declamálni, mimezni, ezt uton útfélen mindenhol tanulhatja, 's kell is tanulnia a' tökél­lyel játszani akaró 's gondolkodni tudó Színjátszónak : a' többit, hogy mi cara­ctère, ruhája, szokása átalyánosan va­lamelly nemzetnek volt és van, azt ott­hon a kandalló mellet is megtanulha­tom ; vagy ha olvasni restellek, nállam-

Next

/
Oldalképek
Tartalom