Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

A' PESTEN FELÁLLÍTANDÓ MAGYAR JÁTÉKSZÍNRŐL

cseléje a' művészitek, ha művdarabját többen magasztalják, és a'jobbak arról méltó és illendő ítéletet hoznak. Azonban mégis valami rámaszszának, karfájának kell lenni. Ugy van, de ez néni az asztalra leszámlált holt pengő érez, vagy nagy hoszszu alba : elég ide hatalomszava és tekintete egy pár e

v részben szívesen buzgólkodó névvel, és credittel bíró Fó^Magnásnah, á

1 ki utat mutatni $ imponálni, hódítni, kénszerítni, és netalán a' szükségben segíteni is képes volna, a* ki ezt dörögné- a* makacs % és durczás művészeknek mert illyenek elegen vannak — a' fölökbe: „Sicvolo, sic jubeo, stat prv ratione

voluntas

/ és így, hanem? Isten hírével odébb!" és ezek nem visszázhatnák fintorított orral nyalka legényként „mit gondolunk mi az Urakkal , az Urak minket nem tartanak ; mi a* Nemzetéi vagyunk, az Urak roszsz Direktorok, holnap másokat kell az or-