Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

A' PESTEN FELÁLLÍTANDÓ MAGYAR JÁTÉKSZÍNRŐL

az elsőktől csendesen tartózkodva bevárnánk részrehajlás nélkűlti íteleteket ; és azt a' bizonyos szerénységet, illendő maira mérsékletet eltanulnánk tőllök, mellyel tartozunk egymásnak mint emberek és müveit emberek a' számosb, különbféle nemű rendű és rangú összecsoportozott sokaságnak körében. A" közös szín lassanként közelebb huzza, összevegyíti, egyezteti barátságosan az egy föld és Dynasta külömbféle nemzeteit. A* nemzetek' különözése társaságaikban , mulatságos vagy más gyönyörködtető időtöltéseikben, kaján megvetést, irigységet, gyűlölséget szokott közönségesen támasztani. Gondolatom, óhajtásom azért ide menni ki : Jó Pásztorunk s jó Atyánk Egy s egy legyen aklunk is, sátorunk is, a' hol magunkat kipihenjük : a' hol cur arum dulce leeamen. Ezek után ha tulajdon tapasztalásimat bizonyságul elő nem hordom is,