Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

A' PESTEN FELÁLLÍTANDÓ MAGYAR JÁTÉKSZÍNRŐL

1809-ben egy maroknyi, fiatalokból álló Színjátszó-társaság egy év alatt, egy színben olly szépen kifejtette előadási pontosságát, természetességét, hogy a' külföldiek, magok a' német játszok is bámulva hódoltak az érdemesebbeknek. E'mellett mi gondja az okos színjátszónak arra, hogy holnap más nyelvűek lépdegélnek, vagy kötélen tánczolnak ott, a' hol ő tegnap tündöklött: ő megnyerte a' magáét a' mint érdemiette, lássa más minő győzedelmi laurust szedhet. Miskolczon, de tán másutt is, ugyan azon egy templomban Vasárnapokon három nyelven folytattatik az isteni tiszteletiért a' legnagyobb egyetértés van a

1 különböző ajkú balgátok, és tanítók közt. — A' mi több, a

1 Játékszínben felosztatván a' napok rendesen, inkább örülne a' művész, hogy pihenésre idő engedtetik : fogyatkozásait egyik a másiknak szünórájiban szívesen kipótolgatná, egyik egy, másik más tekintetben, a'minthogy