Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

A' PESTEN FELÁLLÍTANDÓ MAGYAR JÁTÉKSZÍNRŐL

hogy nyelvűnk nem a' kapa— kasza — sarlónyeleire van Prometheusként örökre lebilincselve. Sietve látok tehát a' dologhoz, és apodictice kimondom: ha mindég planumokon, calculusokon fogjuk fejűnket e' pontban törni ; ha ujabb megujabb országos áldozatokra támaszkodunk: ujabb megujabb akadékok gördülnek elő, olly képzelődési nehézségek támadnak, olly izgága tekervények kerekednek ajószándék' megfojtására, mellyek miatt még egy emberi kor bajosan hathat oda, a' hova már mima nem siethetünk elég korán. Azért, ha a' pesti nag^ Játékszínnek miségét, és idom talán mekkoraságát nem tekintem — miért is tekintem, midőn mások abban tudnak játszani —a'hoz közvetetten igaza van a* magyarnak, vagy a' magyar nézni akaróknak szintén annyi van, sött több mint akárkinek, az a' főváros diszesítésére van úgy épít-