Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

A' PESTEN FELÁLLÍTANDÓ MAGYAR JÁTÉKSZÍNRŐL

Igaz, meghökken, ha kedve kerekedik az idegennek a' hídtól a' városerdőig félórányi kisétálást tenni, és az alatt alig akad háromra ezer között, a' ki hazai nyelven beszélgetne, *s így szóll önmagában ; ki fog itt magyar Játékszínbe járni, hisz

1 a* nyelvet nem értik, 's következőleg ott magokat nem mulathatják? De ezen koránti vélekedést csak hamar megczáfolja más oldalú tapasztalása , mert a

9 korcsmáros, botos, még az isiaelita zsibvásáros is azonnal magyarul pendíti meg nyelvét, mihelyt hasznos alkudozásba sejdíti vele ereszkedni az idegent. De nem kell a* külszinnekis mindjárt hitelt adni ; a' honfi, ha valamelly idegen nyelvben jártas, azzal, a' hol alkalma adódik, könnyen kíngrik, szereti magát fitogatni: tudjuk gyermekeink, ha a' príma parst által úszták, már az útszákon ollyan a' miilyen diák discursus közt sétálgatnak;