Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

MAGYAR THEATRUMI ALMANÁK 1814-IK ESZTENDŐRE

közönségesen eszközli sz Aestheticus értetem » vagy a'szép eránt való érzés. De egy okos Törvényhozó'

e. ^ pillantatnának oda keli függesztve lenni, hegy két hasznáíatofság kezzút a' nagyobbat válaszsza,, e' szerént ô nem elégszikmeg azzal, ha népének hajlandóságát , fegyvertelennek látja ; Ö azt, ha-lehetséges valamiképpen: mint magofsabb pUnnmának eszközét használya, és boldogság' kútfejére által változtatni igyekszik , és éppen azért Választotta ô mindenek előtt a'Játék - szint, mely a- munkáság után szomjúhozó Léleknek véghetetlen mezőt nyit, annak mir/den tehettségeinek eledelt ád, és az értelem*, '* szív' pallérozását a' legnemesebb idötöLtéCsel őszre egyezteti, , v ' Ki íegeiöszször azt a' megjegyzést tette » hogy a' Státusnak legkeményebb oszlopa a* Vallás hogy a' nélkül még a' Tőrvények is elvesztik erejeket: talán a* nélkül hogy akarta volna, vagy tudta volna, .a'Játék-szint a' ' legnemesebb oldaláról oltalmazta. Éppen ez a' rövidsége , *z~az ingó tulajdonsága a' Világi .Törvényeknek, mely egy' Státusban a' Vallást elkerülhetetlenné teszi , a' Játékszínnek is meghatározza erkölcsi befolyását. A' Törvények , azt akarta Ö mondani, csak a' nem cselekvő kötelefségek* körül forognak. A' Vallás'kívánságai a'valóságos oselekedetre is